Vadregény – Into the Woods
Zene és dalszöveg STEPHEN SONDHEIM
Szövegkönyv JAMES LAPINE
ELSŐ FELVONÁS – PROLÓGUS
(Act One Prologue)
MESÉLŐ
Egyszer volt, hol nem volt –
HAMUPIPŐKE
Ó, bár…
MESÉLŐ
– egy messzi királyságban –
HAMUPIPŐKE
Bárcsak lenne úgy…
MESÉLŐ
– élt egy hajadon –
HAMUPIPŐKE
Istenem!
MESÉLŐ
– egy szegény fiú –
HAMUPIPŐKE
Mit nem adnék!
JANKÓ
Ó, bár…
MESÉLŐ
– és egy pék, akinek nem volt gyermeke –
JANKÓ
Istenem!
HAMUPIPŐKE, PÉK
Ó, bár…
MESÉLŐ
– csak egy felesége.
JANKÓ
Hátha teljesül…
HAMUPIPŐKE, PÉK, JANKÓ
Szívem vágya…
PÉKNÉ
Ó, bár…
HAMUPIPŐKE
Ma őfelsége ad fényes bált.
PÉK, PÉKNÉ
Istenem!
JANKÓ
Ó, bár…
HAMUPIPŐKE
Ó, bárcsak láthatnék én is egy –
PÉK, PÉKNÉ
Mit nem adnék!
HAMUPIPŐKE
Fényes bált.
JANKÓ
Ó, bárcsak jönne belőle tej.
HAMUPIPŐKE, PÉKNÉ
Hátha teljesül…
PÉK
Csak lenne gyermekünk…
JANKÓ
Nyomjad!
PÉKNÉ
Egy kisbabánk...
JANKÓ
Jó vagy!
HAMUPIPŐKE
A bálba szeretnék menni én!
JANKÓ
Csak jönne belőled tej
Vagy egy kis sajt…
PÉK, PÉKNÉ
Ó, bárcsak adna az ég…
NÉGYEN
Ó, bár...
MOSTOHA
El akarsz jönni a bálba? Te?
MESÉLŐ
A lány anyja meghalt rég
MOSTOHA
El akarsz jönni a bálba? Te?
Hamupipőke, a bálba? Te?
FLORINDA
El akarsz jönni a bálba? Te?
A bálba? Te?
LUCINDA
Hamupipőke, a bálba? Te?
HÁRMAN
Egy fényes bálba te? Éppen te!?
MESÉLŐ
– apja új asszonyt hozott a házhoz –
MOSTOHA
A bálba, te!!!???
MESÉLŐ
– és vele két mostohanővért.
FLORINDA
Hogy nézel ki?
LUCINDA
Ugyan, te lány!
MOSTOHA
Rongyos kis szutyok vagy!
HAMUPIPŐKE
Mégis talán…
Hisz ott lesz a bálban a herceg is!
MOSTOHA, FLORINDA, LUCINDA
Hisz ott lesz a bálban a herceg is!
Még ráhoznád a frászt!
MESÉLŐ
Külsőre mindhárom bájos és szép volt, de szívük sötét és gonosz.
Jankónak apja nem volt. Csak anyja, aki –
JANKÓ ANYJA
Ó, bár…
MESÉLŐ
Külsőre sem volt túl bájos.
JANKÓ ANYJA
Ó, bárcsak lenne jobb fiam.
Ó, bárcsak lenne szebb a ház.
A riska adna több tejet,
És pénz is kéne, pár arany,
S még annyi minden más…
Te bolond! Minek hozol tehenet a házba?
JANKÓ
Riskának meleg, családias légkörre van szüksége, hogy tejeljen. Mint minden
bikának.
JANKÓ ANYJA
Hányszor mondjam, hogy a bika nem ad tejet! Ez tehén!
PÉKNÉ
Kerülj beljebb, kislány.
PIROSKA
Kenyér!
Csak ennyit kérek én,
Egy friss cipót, ha van.
A nagymamám vár.
Csak ennyi lesz,
Egy vekni friss cipó, ha van.
Vár a nagymamám rám.
MESÉLŐ
Hamupipőke mostohája meglepetéssel készült.
MOSTOHA
Egy tál lencsét szórtam a hamuba. Ha két órán belül kiválogatod, velünk jöhetsz a bálba.
PIROSKA
És egy pár szelet kalács…
Egy-két…
HAMUPIPŐKE
Sok kismadár,
Kit elrejt az ég,
Meg a lomb,
Meg a nád,
Gyertek ide hozzám!
PIROSKA
Lenne abból is még… négy…
HAMUPIPŐKE
Jöjjetek hát!
Küldjön az ég,
Meg a lomb,
Meg a nád
Hamar ide hozzám!
JANKÓ
Csak nyomd még…
HAMUPIPŐKE
Szaporán kell,
Meg sose sejtsék!
Válasszátok szét
A hamut és lencsét!
Itt van a tál.
JANKÓ ANYJA
Idehallgass, fiam. Riskát eladjuk a vásárban.
JANKÓ
Jaj, anyám, ne! Ő a legjobb bika a földön –
JANKÓ ANYJA
Tehén! Aki már egy hete nem tejel. Nincs mit enni, nincs pénz, nincs más választás, vásárra viszed, amíg még kapunk érte valamit.
JANKÓ
De hát Riska a legjobb barátom!
JANKÓ ANYJA
Ez?!
Olyan vén, alig él.
Éppen hogy le nem rogy.
Csupa csont, csupa bőr,
Csomókban jön ki a szőr.
JANKÓ
De –
JANKÓ ANYJA
Nézd: olyan beteg, szinte remeg.
Miről habog ez a gyerek?
Egy tehén mióta jóbarát?!
Néha tényleg kezdek aggódni.
PIROSKA
Ideje menni, indulás.
Most jól jön egy kis bíztatás.
Rögös az út, a szűk csapás,
De rajta, hív az erdő!
Befele hát a fák közé,
Ez nem nagy ügy, még nincs sötét.
Közel a ház, hol nagymama vár.
Közel a ház, hol nagymama vár.
PÉKNÉ
Biztos odatalálsz?
PIROSKA
Az ég oly kék és felhőtlen.
Egy csöpp kis majré sincs bennem.
A nagy, sötét fák
Csak gallyak és ág.
Nem fognak csípni érte:
Egy kiskosár is kéne…
PÉK
Ne térj le az ösvényről.
PÉKNÉ
És hagyj valamit a nagyinak is.
PIROSKA
Rögös az út és néptelen,
De évek óta ismerem.
Valahogy mégse sejthetem,
Hogy még mit rejt az erdő.
Viszem a fincsi sok kaját,
És meglepem a nagymamát.
Betegen fekszik, alig lát,
De az is lehet, hogy rég bekrepált.
Hát vigyen az út!
Vigyen az út!
Haza kell érjek
Mielőtt még az este ránk borul.
HAMUPIPŐKE
Viszlát,
Kismadárkák! Rejtsen az ég,
Meg a lomb, meg a nád, meg a –
FLORINDA
Csináld meg a frizurám,
Hamupipő!
Ugye, nem ezt feszed fel?
LUCINDA
Figyelj már egy kicsit rám,
Hamupipő!
Te meg szépen dugulj el!
HAMUPIPŐKE
Szép vagy! Csodaszép!
FLORINDA
LUCINDA
Rám mondta.
FLORINDA
Hármas fonatot!
LUCINDA
Ki lesz még ott?
HAMUPIPŐKE
Anya mondta rég,
Legyek mindig jó,
Legyek tisztelettudó.
Légy hát jó – Hamupipő,
Tűrj – Hamupipő,
Légy jó és tűrj –
FLORINDA
Húzd meg!
HAMUPIPŐKE
Jónak lenni mire jó,
Ha mindenki más vak?
Hogyha folyton bántanak?
Mindegy, légy – Hamupipő
Jó – Hamupipő
Légy jó és tűrj szépen –
FLORINDA
Túlhúztad.
HAMUPIPŐKE
Bocsi!
FLORINDA
LUCINDA
Hi hihi hi –
MESÉLŐ
A pék nagyon vágyott már saját gyermekre. Ám eddigi erőfeszítései hiábavalónak bizonyultak.
PÉK
Ki lehet az?
PÉKNÉ
Az utolsó kenyeret is eladtuk…
PÉK
A szomszéd boszorkány.
PÉK, PÉKNÉ
Nincs kenyér.
BANYA
Tudom, hogy nincs kenyér!
PÉK
Mit szeretne?
BANYA
Nem az a kérdés, hogy én mit szeretnék. Hanem hogy ti mit szeretnétek. Nincs kovász a cipóban, mi?
MESÉLŐ
A vén banya elárulta nekik, hogy átokkal sújtotta a házat.
PÉK
Miféle átokkal?
BANYA
Réges rég, amikor még te is karonülő voltál, apád beköltözött veletek ebbe a viskóba. A szüleid szemrevaló pár voltak, de tűzrevaló szomszédok. Mivel anyád gyereket várt, egyfolytában kívánós volt. Alig hogy meglátta a csodás kiskertemet, elkezdte nyaggatni apádat. Minden kellett neki, ami –
Zöld! Földön terem és zöld!
Zeller, spárga, káposzta és brokkoli,
Saláta meg cukorborsó,
Uborka meg retek.
„na csak bízd rám” – apád így felel,
És a kiskertemben rajtakaptam
Aznap éjjel
Ahogy megrabolt! Tönkretett!
Kiásva a vízitorma, lenyesve a karalábé,
Letörve a rebarbara,
Kitépve a petrezselyem!
Elvarázsolhattam volna
Ott helyben,
Simán lehetne most kő,
Vagy egy nyúl, üveg dzsem,
Vagy egy…
De én elengedtem,
Vigye csak a zöldségem.
Annyit mondtam,
Ezt az egész ügyet elfelejtem,
Ha a születendő gyereküket nekem adják!
Ez a kikötésem!
PÉK
Van egy öcsém?
BANYA
Az nincs. Csak egy húgod.
MESÉLŐ
De a banya nem árult el többet a lánytestvérről. Azt se, hogy Aranyhajnak hívták. Így folytatta:
BANYA
Azt hittem, méltányos üzletet kötöttünk, és mindenki boldogan él, míg meg nem hal. Sejtelmem se volt arról, amit apád zsebre dugott! Tudni kell, hogy amikor a kertet megörököltem, anyám a lelkemre kötötte, hogy egy dologra az életemnél is jobban vigyázzak, mert mindennél fontosabb, és ez a bab.
PÉK, PÉKNÉ
Bab?
BANYA
A varázsbab!
Mikor futni hagytam,
Ellopta a babszemeket!
Apád sunyi mód
Szépen elosont,
Én meg – bumm! Csatt!
Az ég is rám szakadt!
De ez másik sztori,
Nem tartozik rátok.
A lényeg, hogy a nagy nap jött,
Máris vittem őt,
Persze rimánkodtak:
„add vissza a gyermekünket”
De én eldugtam oda,
Ahol sose lesz meg!
Apád sírt egy sort,
Anyád szörnyethalt,
Ez még semmi mert eközben
Én élvezettel közöltem:
A haragom, bocs, még mindig tart!
És egy átkot mondtam rátok –
Rád is, úgy bizony!
Hogy a családfátok
Soha termést ne hozzon!
Azóta nincsen balhé,
Se rossz szomszéd,
A kertem szép,
Üde zöld a vetemény.
Ez maradjon is így,
Legyen egyezmény,
Hogy az egész kert,
A bab is tabu, hagyd békén!
Mert begurulok én!
JANKÓ ANYJA
Idehallgass, Jankó fiam. Elviszed riskát a vásárba, és kialkudod a legjobb árat. Elkérsz érte legalább öt tallért. Figyelsz te rám?
JANKÓ
JANKÓ ANYJA
Mennyit kérsz érte?
JANKÓ
Legfeljebb öt tallért.
JANKÓ ANYJA
Legalább! Legalább ötöt!
Jankó, te! Komolyodj meg!
Csak álmodozol folyton,
Istencsapása vagy tényleg.
A ház egy rom, szanaszét ment.
Már ellepnek a férgek,
A padló lejt.
Az anyád egyre vénebb,
Az apád már lent…
Értsd meg,
Álmodozva ülni nem segít!
Csak tűnődnél,
És közben már
A farkas rég
A torkodnál!
Hát ideje menned,
Bárhogy bánt,
Hisz élni kell,
És nincs tovább.
Piacra mész a fákon át,
Gyerünk, irány az erdő!
Eladod őt, ha jó az ár,
A sült galambra várni kár.
Ideje menni, indulás –
JANKÓ
Egy barátot kell, hogy pénzre válts –
JANKÓ ANYJA
Egyszer majd neked is lesz rendes barátod.
JANKÓ
Mondjuk egy kismalac?
MESÉLŐ
Eközben a vén banya – önző céljaitól vezérelve – elmagyarázta a péknek, hogyan oldhatja fel az átkot.
BANYA
Oldjam fel az átkomat?
Ehhez főznöm kell egy bájitalt.
Ez a négy kell a főzethez:
Egy: a tejfehér tehén
Kettő: a vérvörös köpeny
Három: a szalmasárga haj
Négy: a topán, mi színarany.
Hozzátok ezeket el mielőtt
Az óra harmadszor éjfélt üt.
Ugye kárpótollak némileg,
Ha lesz egy tünemény bébitek?
Irány az erdő!
MOSTOHA
Hölgyek! A hintó vár.
HAMUPIPŐKE
Veletek mehetek már, ugye?
MOSTOHA
A bálba, te?!
Hol a ruhád? Hol a cipő?
Értem, hogy lencse… ez lenyűgöző,
De cikibe hoznál a princ előtt!
Vagy ráhoznád a frászt!
HAMUPIPŐKE APJA
Már kint van a kocsi.
MOSTOHA
Na csók, puszi!
HAMUPIPŐKE
Jó éjt, apám.
Ó, bár…
PÉK
Nézd, mit találtam apám vadászruhájának a zsebében!
PÉKNÉ
Hat babszem.
PÉK
Lehet, hogy ez –
PÉKNÉ
A banyáé? Vigyük magunkkal.
PÉK
Te minek jönnél?
PÉKNÉ
Félsz a sötétben.
PÉK
Csak rajtam van átok.
Én tudom feloldani,
Hát nekem kell mennem.
PÉKNÉ
Nem rajtad van, hanem rajtunk.
Minket sújt, csak együtt
Tehetünk ellene, ketten.
PÉK
Szó se lehet róla. Itthon maradsz és kész. Mit is kell elhozni?
PÉKNÉ
Nem emlékszel?
A tejfehér tehén
A vérvörös köpeny
A szalmasárga haj
A topán, mi színarany.
PÉK
A tejfehér tehén
A vérvörös köpeny
A szalmasárga haj
A topán, mi színarany…
MESÉLŐ
Így hát a pék elindult, hogy a négy dolgot összegyűjtse a banyának. Ami pedig Hamupipőkét illeti –
HAMUPIPŐKE
Úgy szeretnék
Menni a bálba én.
De hogyan is jutna egy
Szutyok a bálba el?
Futok, hol nyugszik
Jóanyám,
A mogyorófa alatt.
Ő valahogy segít,
Hogy lássam
A szép, fényes bált!
PÉK, HAMUPIPŐKE
Ideje menni, indulás,
Bár ez talán csak öncsalás.
Lehet, hogy vár a változás,
Gyerünk, irány az erdő!
PÉK, PÉKNÉ, HAMUPIPŐKE
Rögös az út, de nincs veszély,
Hisz messze még a sűrü éj.
PÉK, PÉKNÉ
Legyen az átok semmivé –
HAMUPIPŐKE
Vigyen az út a jóanyámhoz –
PÉKNÉ
Vigyen az út, hogy összegyűjtsd –
PÉK
Hogy összejöjjön –
HAMUPIPŐKE
Hogy lássam a herceget –
PÉK, PÉKNÉ, HAMUPIPŐKE, JANKÓ
Befele hát a sűrübe!
Ma megteszem, mit meg lehet.
El ne felejtsem tervemet,
Ha körbezár az erdő!
Közel a cél, a délibáb,
Mit nem kívánt így senki tán!
JANKÓ ANYJA
Legyen a Riska más nyakán –
JANKÓ
Vigyen az út, hogy pénzhez jussunk –
PÉKNÉ
Legyen az átok semmivé –
PÉK
Hogy összejöjjön –
HAMUPIPŐKE
Hogy lássam a herceget –
PIROSKA
Közel a ház, hol nagymama vár.
Közel a ház, hol nagymama vár.
MIND
Az ég oly kék és felhőtlen.
Egy csöpp kis majré sincs bennem.
A nagy, sötét fák
Csak gallyak és ág.
A félelemre nincs ok.
PÉK, HAMUPIPŐKE
Ott arra valamit látok…
MIND
Vigyen az út, de azt is nézd,
Jó irányba mész-e még.
Igyekezet és éberség,
Sok titkot rejt az erdő.
Rögös az út, de mégse kár,
Ha összejön, mit szíved vár.
Vigyen az út –
MOSTOHA, TESTVÉREK
Hogy lásd a bált –
JANKÓ ÉS ANYJA
Hogy megvegyék –
PÉK, PÉKNÉ
Hogy összejöjjön –
MIND
Hogy láss –
Hogy adj –
Hogy hozz –
Hogy kapj –
Hogy összeszedd –
Hogy juss el a bálba is – !
Vigyen az út!
Vigyen az út!
Vigyen az út!
Hogy hazatalálj,
Míg rád nem alkonyul!
HAMUPIPŐKE A SÍRNÁL
(Cinderella at the Grave)
HAMUPIPŐKE
Szófogadó vagyok, lásd, anyám,
Mindig kedves; intelmed szerint,
Ahogy tanítottál rá, anyám.
Akkor miért hagytak mégis itt?
Mondd meg, mért sanyargatnak?
Velem van a baj?
Ó, bár –
HAMUPIPŐKE ANYJA
Mondd ki hát: mire vágysz?
Tényleg akarod-e azt,
Amire vágysz?
Hogyha ezt tudod már,
Ne tétovázz!
Kérd a fát,
És vágyad teljesül.
HAMUPIPŐKE
Rázd meg az ágad, kedves fám,
Báli ruhácskát bűvölj rám,
Színarany kis topánt…
HELLÓ, KICSI LÁNY
(Hello, Little Girl)
FARKAS
Mmmm…. Úúúú….
Micsoda friss
Omlós hús!
Helló, kicsi lány…
Zamatos és
Nedvben dús.
Helló, kicsi lány…
Ez aztán jó kis fogás.
Mesés…
Mmmm…
Helló, kicsi lány!
Mért rohansz?
Itt szép virágok nőnek,
S te elszalasztod őket.
Ej hát, no!
PIROSKA
„nincs balra!
Nincs jobbra!”
Anyukám, kérem,
Így mondta!
FARKAS
Hát jó, kicsi lány,
De csitt! Figyelj:
Száz madár vígan cserfel.
Az időd, mint a tenger.
Ezt elkapkodni nem kell.
Vént csont előbb,
Aztán ő…
Ilyen pár ritkán adódik.
Gyönyör a szájban!
Egy roppan, egy omlik –
Egy szó, kicsi lány!
PIROSKA
Megmondták
Jó páran,
Nehogy az ösvényt
FARKAS
Az jó, kicsi lány,
Úgy is van!
De milyen sok az ösvény!
Mért ragadnál le egynél?
Hisz erre nincsen törvény!
Előbb egy jót ropogtatsz,
Aztán a lényegre térhetsz.
Különös báj, hogy a kéj
Meg is duplázható!
Erre nincs is már szó,
Milyen csúcsokra érsz,
Míg a kajáddal beszélsz!
PIROSKA
Nem kéne kószáljak,
Szedek egy csokrot mégis csak…
Nagyinak biztos tetszik majd…
Viszlát, farkas úr.
FARKAS
Viszlát, kicsi lány.
És helló…
LEHET, HOGY TÉNYLEG VARÁZSPASZULY
(Maybe They're Magic)
PÉKNÉ
Hogyha megvan a cél,
Akkor menj,
Szerezd meg, ami a tied!
PÉK
Haza!
PÉKNÉ
Akarsz gyereket vagy nem?
Néha alkudozol,
Néha kérsz,
Néha unod,
Aztán fogod és csak viszed!
PÉK
Hazamennél már?
PÉKNÉ
Persze dönthetsz úgy,
Hogy mégsem csalsz,
De ha elpuskáztad,
Nincs több sansz.
És lehet, hogy tényleg
Varázspaszuly!
Ha a szándékod jó,
Ez a lényeg.
Az összes többi duma.
PÉK
Szabályosan zokog!
PÉKNÉ
Hogyha helyes az irány,
Mindegy hány
Cselen át jutsz el oda,
Mer’ az nem számít soha.
PÉK
De!
PÉKNÉ
Az a lényeg, hogy az ember
Néha füllenthet,
Persze tartson benne mértéket.
Már csak három kell.
Miért adnád fel?
Hogyha elkezdtük,
Hát menj végig!
Ez a bab csak trükk,
Mit szentesít a cél!
PÉK
Hogyha megvan a cél,
Akkor menj,
Akár verekedj meg érte.
Akarok gyereket vagy nem?
Mi is ez?
Csak egy gönc.
Csak egy vicc.
Csak egy idióta cucc.
Csak egy piros ruhaféle.
Ami kéne
Csak egy tárgy,
Mi szolgál így vagy úgy.
S nekem jobban kell –
Hát nincs más út.
ÉRTEM MÁR
(I Know Things Now)
PIROSKA
„Nincs balra!
Nincs jobbra!”
Anyukám tényleg
Így mondta!
Igaza volt,
Mint mindenben…
Mégis befürödtem.
Kedves farkas volt,
Ahogy magyarázott,
Hogy a környék gyönyörű szép.
Olyan vonzó lett
Minden ismeretlen.
És én megtettem,
Amit sose mertem.
Szívem izgatottan kalapált
És kicsit féltem.
„Gyere gyorsan be” –
Mondta heherészve.
Ó, ha sejtem, mi jöhet még…
Persze izgis volt,
Mikor vicsorított,
De már nagyon féltem –
Akkor rám ugrott,
Máris bekapott, én meg csak
Csúsztam egy nyirkos és
Titokzatos alagúton át,
Minden eltűnt, amit valaha is
Ismertem, és végül ahol
Megszűnt az út,
A nagyi volt, ki más!
Aztán ott csücsülünk
Benn egy vaksötét helyen,
Míg csak ki nem ment a pék,
Végül most újra itt.
És én értem már,
Látom, engem is vár
Annyi hasznos ismeret még:
Lehet szép csuklyád,
Bármi más, hasonló –
Téged nem véd meg
Se az, se varázsszó –
Lehet veszedelmes bárki,
Nem kell idegenben bízni,
Bár a veszély néha izgi,
Aki kedves, az nem mindig jó.
Farkastól
Nem kell félj,
Az a fő, mindig
Észnél légy!
Szupi, hogy mindezt megtudtam!
…de máskor ne legyen „hamm”…
ÓRJÁST REJT AZ ÉG
(Giants in the Sky)
JANKÓ
Csupa órjást rejt az ég!
Csupa rémes, haragos órjást rejt az ég!
Ahogy mászol fel, kicsit elcsüggeszt,
Hogy a föld ott lenn zsugorodni kezd.
Ez a pillanat az, ami ráébreszt,
Milyen apró mákszem vagy.
Mikor ott vagy fönn, ahol senkid nincs,
Ahol ólomból van az égbolt is,
Amit eddig tudtál, az nem nagy kincs,
Csak jársz és kelsz,
És végre bármit mersz.
Egy hely, mit mások nem láttak,
Itt első vagy,
És egyszer csak
Egy szörnyű óriásasszony bámul rád,
Egy szörnyű óriásasszony vár
Az ajtóban rád.
És a házba fogad mint vendéget,
Közben óriásmellére von téged.
Csodák várnak, amiről eddig nem tudtál,
Nyílik az ég.
Mikor éppen összebarátkoztok,
Mikor érzed, nem vagy egy apró pont,
Jön egy igazán nagy, aki annyit mond,
Hogy téged most megesz.
És a gyomrod kő, csak a szíved ver,
Tudod, senkid nincs, tudod, futnod kell,
Milyen jó volt lenn az a kis tűzhely,
Amit elhagytál, az az otthoni tej.
A táncnak fuccs!
Hát fogd, amit tudsz és fuss!
És a babszárról azt nézed már,
Hogy nőttön nő, amit lent hagytál:
A ház és édesanyád az ajtónál.
A ház, egy egész világ,
Mi végig idelenn várt.
Azon tűnődsz újra csak felnézve,
Bárcsak élnél két helyen egyszerre,
És most itt vagy, az aki voltál,
Mégis más.
Kinyílt az ég.
Csupa órjást rejt az ég!
Csupa szörnyű, haragos,
Rettentő és ragyogó órjást
Rejt az ég!
KÍNHALÁL
(Agony)
HAMUPIPŐKE HERCEGE
Nem voltam kedves
Vagy közvetlen tán?
Mért futott tőlem el?
Nélküle csend lesz
A szívem táján,
Csak szenved e hő kebel!
Kínhalál!
Fájdalmas, rettentő.
Vágyad egyetlen nő,
Csakhogy pont ő
El nem érhető!
ARANYHAJ HERCEGE
Tornyának foglya,
Hát vég nélkül fonja
Szép hosszú haját.
Szendén ott kuksol,
És rendszerint dúdol
Egy dallamocskát:
Á-á-á-á-á-á-á-
Kínhalál!
Őrjítő, száz pokol!
Magát boldogan rád bízná,
Csak hát ajtó sehol.
KETTEN
Kínhalál!
Máshoz nem mérhető!
ARANYHAJ HERCEGE
Tényleg oly rémes –
HAMUPIPŐKE HERCEGE
Mert hiába édes…
KETTEN
El nem érhető!
HAMUPIPŐKE HERCEGE
Nem vagyok szellemes, érzelmes,
Figyelmes, jól nevelt,
Ifjúnak mondható,
Sármos és jóképű királyi sarj?
ARANYHAJ HERCEGE
Vágyuk tárgya vagy
Álmukban, ébren!
HAMUPIPŐKE HERCEGE
Hát mért nem?
ARANYHAJ HERCEGE
Ezt kérdem!
HAMUPIPŐKE HERCEGE
A lány sültbolond!
ARANYHAJ HERCEGE
Nem! Az őrület most jön:
Ahogy mászol a hajába fogódzva
Följebb és följebb,
És ő meg csak ömleng,
Hogy „á-á-á-á-á-á-á-á-á-á-á-á” –
KETTEN
Kínhalál!
HAMUPIPŐKE HERCEGE
Őrület!
ARANYHAJ HERCEGE
Jaj!
KETTEN
Mégis más mindkettő.
HAMUPIPŐKE HERCEGE
Mindig pont elszalad –
ARANYHAJ HERCEGE
Karnyújtásra van csak –
KETTEN
Mégsem elérhető.
Kínhalál,
Szívet megrepesztő!
Mátkám ő lesz – csak ő!
TE ÉS ÉN
(It Takes Two)
PÉKNÉ
Most jó, most más vagy,
És nem az a hűvös fej.
Elszánt és bátrabb.
Ez tuti egy bűvös hely.
No lám, ez szép,
Ezt nem láttam még tőled.
Most kedves vagy és főleg
Megértő, okos férj.
PÉK
Hibáztam.
Egyedül ez így járhatatlan.
De majd mi ketten!
Tegyük fel:
Szembenézel a félelemmel –
Ehhez ketten kellenek, lásd,
Csak egy rút, rögös út
Hozhat változást.
Ki mond bármi mást?
Velem tartasz-e hát?
Leszel társ?
PÉKNÉ
Most tényleg más vagy.
Rád vajon a hely hat így?
Az ég most tágabb,
Már nyitod a szárnyaid.
Sok jó nem volt
És nem lett volna otthon.
Ám itt – hipp-hopp –
Egy érzelmes, figyelmes,
Jobb embert látok.
PÉK
Magad vagy,
Bizony kell, aki jön veled majd.
Igen, mi ketten!
Feladnám,
Ez egy ostoba, vad feladvány,
De mi ketten nem futunk el!
Van egy társam az úton,
Ez lelkesít,
Igen, felrepít!
Ez így valahogy más.
Van egy társ.
PÉK, PÉKNÉ
Most újnak látlak,
Mint sohase eddig még.
Nincs fény, csak árnyak,
De legyűrök száz veszélyt.
Csak képzeld el,
Hogy túl vagy mindenen.
Csodás lesz,
Gonosz átkokat elfelejthetsz,
Ha mi ketten ott leszünk már,
Ahol végre a gyermekünk vár,
Ehhez ketten jók leszünk, nézd:
Amit össze kell szedni, az négy,
Ez a cél,
Megvan három,
Egy kell,
Meg egy pár,
Te és én.
MARADJ MÉG
(Stay With Me)
BANYA
Kértem, hogy fogadj szót!
Sohasem figyelsz.
ARANYHAJ
Kérlek, ne!
BANYA
Elmondtam százszor is,
Mit szabad és mit nem.
Ki akar neked jót?
Tudnád, ha figyelsz.
Ki vagyok neked hát?
Mi legyek, mondd, mi még?
Délceg, szőke, szép?
Ja, hogy olyan rusnya
És öreg vagyok, ez zavar.
ARANYHAJ
Nem!
BANYA
Tudom, hogy undorodsz.
ARANYHAJ
Nem!
BANYA
Tudom én jól.
Messzebb kéne láss.
Kint, ha tudnád, hányan lesnek rád.
Maradj itt, az kint egy rút világ.
Óvlak én.
Néhány herceg vár ott rád, ez tény.
Még több ordas farkas, emberrém.
Maradj hát,
Maradj még.
Nincsen más, ki így szeret, mint én.
Mit ad más, mit meg nem adhatnék?
Maradj még.
Ott kint nem látsz mást, csak kínt és vért.
Addig jó, míg így élsz, gyermekként
Velem.
OTT A PALOTA LÉPCSŐN
(On the Steps of the Palace)
HAMUPIPŐKE
Ez egy agyafúrt princ.
Kieszelt ma egy cselt:
Tudta jól, úgyis megszököm,
Gyorsan szurkot kevert,
Mit a lépcsőre kent.
Engem ez kiszemelt…
Nem csak tolakszik sértőn.
És a szurokba ragadva
Lázasan agyalsz a
Palota lépcsőn.
Mi is lenne cél?
Talán döntened kéne.
Hogyha hagynád, hogy elkapjon
Egyszerűen… vajon
Mit tenne ő?
Akkor megtudná, ki vagy,
S ez cseppet sem az,
Mire számít egy koronás fő.
És ha az vagy talán,
Kiért lángolna szíve?
De ha fogalmad sincs…
Hogyha magad se tudod,
Hogy hová is tartozol,
Vajon még oda, hol
Elvagy egy zugban,
De gyötrik a lelkedet,
Vagy –
Ahol minden úgy ragyog,
De mégis egy idegen vagy?
És most gyorsan kell lépned,
Mert ott maradsz végleg
A ragacsos palota lépcsőn.
Olyan nehéz a döntés.
Ilyen helyzetben először állsz.
Persze fényes a bál,
De ha ott vagy, az már
Kicsit nyomasztó érzés.
Vicces átverni őket –
A családot főleg,
De túl sok a kérdés.
Nehéz ügy, de a nagy helyzet
Még mindig az, hogy a trutymóba
Ragadva ott állsz a palota… –
Hazáig fuss!
Nehogy meglásson bárki!
Bújj a sarokba el,
Az az egyetlen hely,
Ahol nem szúrod el,
Ahol nincs választás.
Cipőt fel és futás!
Aztán beléd hasít,
Mint egy villámcsapás:
Neked nem is kell döntened.
Ez a jó megoldás.
Ne hagyj itt neki mást,
Csak egy fél pár topánt.
Figyeld meg, mit csinál.
És most helyetted
Ő lehet pácban akár.
Ez király!
Ugyebár?
Ezért megérte már:
Valamit tanultál
Ott a palota lépcsőn!
ELSŐ FELVONÁS – FINÁLÉ
(Act One Finale)
FLORINDA
Nagyujjam, jaj – !
MOSTOHA
Ez itt a baj –
FLORINDA
Mi lesz vele?
MOSTOHA
Gyorsan vágjuk le –
Egy hercegné gyalog
Nem oldalog,
Csak hintajában ül!
MESÉLŐ
A lány legyűrte fájdalmát, és ellovagolt a herceggel, hogy a hitvese legyen.
HAMUPIPŐKE ANYJA
Véres a lába, és ez gond;
Lásd, a cipőcske másé volt.
Van, kire illik pont!
MESÉLŐ
A herceg visszavitte a hamis menyasszonyt, és felpróbáltatta a cipőcskét a másik testvérrel is.
LUCINDA
Sose megy fel!
MOSTOHA
Semmi vész.
Le kell a sarkadból vágni és kész!
Egy sarokért nyafogni
Nincs okod,
Hisz hoznak-visznek majd!
HAMUPIPŐKE ANYJA
Vértelen már a cipellő;
Úgy, ahogy végre illendő.
Ő csak a mátkád, ő!
HAMUPIPŐKE
Álmodom én, hogy elvettél?
HERCEG
Elhihetem, hogy rád találtam?
HAMUPIPŐKE, HERCEG, PÉK, PÉKNÉ
Esküszöm, ennyi boldogság túl szép!
MESÉLŐ
Örömünnep, ez a vége.
Ma a jókedv égig száll.
Sehol átok, csak a béke.
Soha jobbat!
MIND
Soha szebbet!
MESÉLŐ
Van-e más még, ami kéne?
Aki rossz volt pórul járt.
Csupa ujjongás a holnap.
Soha szebbet, jobbat!
MIND
Boldogan és vígan éltek,
Míg csak meg nem haltak!
MESÉLŐ
Ez egy rázós,
Rögös út volt,
Ahol ember nem járt még –
Keserű és
Bizony undok,
De a szívük mégsem félt
MIND
Helyes döntést hoztunk végül,
Meg is jött a boldog vég!
MIND
Mert amit csak érdemeltek,
Minden jót megkaptak.
Boldogan és vígan éltek,
Míg csak meg nem haltak.
FLORINDA
Aki gőgös
LUCINDA
Aki gaz
FLORINDA
Aki hiú
LUCINDA
Aki csalt
KETTEN
Aki vak volt
LUCINDA
Meglakol!
FLORINDA
A jutalom –
KETTEN
Neki hegyen-völgyön lakodalom,
Nekünk meg a vakság csak.
BANYA
Megvolt minden,
Megvolt eleve a varázstudományom,
Volt egy aranyhajú lányom,
Mint egy álom.
Most a mesebeli banya csak egy
Közönséges átlagember!
Bizony, odavan a csoda!
FLORINDA, LUCINDA
Pórul jártunk!
Nekünk nincs olyan,
Hogy „boldogan,
Amíg csak meg nem haltak”
Kapzsi voltam, ostoba.
A sors mihozzánk mostoha
MIND
Soha jobbat! Soha szebbet!
De a célért tenned kell!
Sose lankadj, sose töprengj!
Amit álmodtál, vedd el!
Noha volt pár éles helyzet,
Aki bátor, mégis nyer!
Lehet sűrű,
Lehet mély,
Jöhet szembe veled farkas
Vagy más csuda veszedelem,
Ám csak menj tovább,
Ne gondold át,
Csak bátran tedd meg,
Mit tenned kell,
Hogy a kívánság,
Amit kívántál
Bekövetkezzen.
Az a kívánság,
Amit kívántál.
Nosza, vigyen az út a sűrűn át
Hol nincsen túl sok jóbarát
Fekete árnyak várnak rád,
De erre jó az erdő!
Szíveden ül a félelem,
De nem vagy mégse védtelen.
FÉRFIAK
Vigyen az út a cél felé –
NŐK
Legyen a vágynak végre vége –
FÉRFIAK
Befele hát a gyermekért –
NŐK
A hercegért –
FÉRFIAK
Vagy farkast ölni –
NŐK
Hogy megtaláld –
FÉRFIAK
Hogy pénz legyen –
NŐK
Hogy mentsd a házad –
FÉRFIAK
Hogy lehess a király –
MIND
Hogy nyerjed el –
Hogy kapj –
Hogy ments –
Hogy ölj –
Hogy láss –
Hogy mehess a bálba is!
Vigyen az út
Befele és
Kifele is,
Hogy boldogan élj –
MESÉLŐ
Még folytatódik…
MIND
Most és mindörökké!
MÁSODIK FELVONÁS – PROLÓGUS
(Act Two Prologue)
PÉK
Amikor éppen azt hiszed,
A küzdelemnek vége lett,
Megin’ a bőröd mentheted,
Mert újra vár az erdő.
PÉKNÉ
Vigyen az út, ne mérlegelj!
Most nem hiszem, hogy félni kell.
Vigyen az út, csak innen el!
JANKÓ
Vigyen az út az óriáshoz!
PIROSKA
Vigyen az út, a nagymama vár…
PÉK
Vigyen az út, ez semmiség,
No, harcra fel csak egyszer még.
PÉKNÉ
Befele hát, míg nincs sötét,
És járható az erdő.
HAMUPIPŐKE
Vigyen az út, bármerre tart
Az undok, szürke ég alatt.
Vigyen az út, hogy lásd a bajt...
JANKÓ
Vigyen az út, hogy órjást ölhess!
PÉKNÉ
Vigyen az út, hogy óvd meg őt –
PIROSKA
Hogy lakni tudj –
PÉK
Hogy szőj egy tervet –
PÉKNÉ
Hogy óvd –
JANKÓ
Hogy ölj –
PIROSKA
Hogy lakj –
PÉK
Hogy szőj –
HAMUPIPŐKE
Hogy tégy –
PÉKNÉ
Hogy bújj –
PIROSKA
Hogy élj –
JANKÓ
Hogy harcolj –
HAMUPIPŐKE
Hogy megtudjuk, mi a baj…
KÍNHALÁL (REPRÍZ)
(Agony – Reprise)
HAMUPIPŐKE HERCEGE
Egy torony van arra,
Bár szinte már bástya,
Ott fent alszik ő.
Úgy körbefonta
A dús csipkerózsa,
Át nem törhető.
Kínhalál
Durván szíven talál.
Vágyad egyetlen nő,
Akit még meg sem pillantottál.
ARANYHAJ HERCEGE
Leltem egy koporsót,
Üvegből volt
Próbáltam, nem törik…
Benne egy lány fekszik,
Látszólag holt –
Pulzusom felszökik…
KETTEN
Szívtelen, ördögi
Kínhalál,
Rajtunk nem könyörül.
ARANYHAJ HERCEGE
Bőre hószín selyem...
HAMUPIPŐKE HERCEGE
Láttad közelről?
ARANYHAJ HERCEGE
Törpék állják körül.
KETTEN
Kínhalál.
Tényleg zokognom kell.
Egyszer egy árva,
Míg másszor egy lárva,
Ki nem ébred fel.
HAMUPIPŐKE HERCEGE
Ne lenne tömérdek tövis –
ARANYHAJ HERCEGE
És nagy ez a bozót vagy mi?
HAMUPIPŐKE HERCEGE
Nagy és vad is.
ARANYHAJ HERCEGE
Hát adj neki! Mi kell?
Egy jó éles kard!
HAMUPIPŐKE HERCEGE
Könnyen megszúrhat,
Nem nagyon bírom a vért…
ARANYHAJ HERCEGE
Beteg vagy.
HAMUPIPŐKE HERCEGE
Ez a törpés is beteg dolog…
ARANYHAJ HERCEGE
Az?
HAMUPIPŐKE HERCEGE
Az.
ARANYHAJ HERCEGE
Bárhogy szorzol és osztasz –
KETTEN
Csődöt mondasz,
Hisz hozzá sem férhetsz,
Sőt még rá sem nézhetsz,
Ez lelketlen, példátlan,
Méltatlan, áldatlan…
Á-á-á-á-á-á-á-á-á-á-á-á –
Kínhalál!
HAMUPIPŐKE HERCEGE
Őrület!
ARANYHAJ HERCEGE
Jaj!
KETTEN
Fekszik csak szótlanul.
HAMUPIPŐKE HERCEGE
Meg sem kaphattad még –
ARANYHAJ HERCEGE
Máris mily veszteség –
KETTEN
Könnyed hull és csak hull.
Kínhalál,
Csontig metszően fáj!
Megyek… nejem már vár…
A BANYA PANASZA
(Witch's Lament)
BANYA
Mit mondtam, kint mi vár?
Ha figyeltél volna…
Nem kellett védőszárny,
Nem nyughattál,
Pont úgy, mint én…
Hát most láttad, mi is vár itt rád.
Itt ez kint egy gyilkos, rút világ.
Nem volt más,
Senki más,
Ki megvéd tigrisként.
Én vagyok, ki most is bátrabb még,
Mint ők.
Hiába intenéd,
Szavadból nem ért.
Mindegy, mit mondanál,
Gyermeked rád sem néz.
Hiába küzdenél,
Belőled nem kér.
Olyan a gyermek mind,
Hogy szeretned kell,
Majd el kell veszítsd.
BÁRMELY PERCBEN (ELSŐ RÉSZ)
(Any Moment Part 1)
HAMUPIPŐKE HERCEGE
Megtörténhet bármi itt és most!
Adsz egy csókot?
Jöhet bármely percben a vég.
Várok még.
PÉKNÉ
Ez nem lehet igaz,
Csak valami baki,
Ez nem is az én mesém!
HAMUPIPŐKE HERCEGE
Őrültségek esnek itt és most.
Jöhet még egy?
Igazad van, illetlenség.
Ez a perc itt mégis csak
Furcsa módon jót hozhat.
Bár az ég is ránk rogyhat
Bármely percben.
PÉKNÉ
Ez helytelen!
HAMUPIPŐKE HERCEGE
Nincs helytelen vagy helyes itt és most,
Csak az érzés.
Hagyd, hogy jöjjön, nem kell rá fék.
Az élet néha gonosz hozzád.
Te mint jobbágy ezt ne tudnád?
Fogd a percet, el ne engedd!
Nézd csak, itt egy édes rejtek!
BÁRMELY PERCBEN (MÁSODIK RÉSZ)
(Any Moment Part 2)
HAMUPIPŐKE HERCEGE
Ennyi volt csak sajnos itt és most
A mi kis percünk.
Szomorú és boldog és szép.
Ez a perc egy álomkép,
Te is őrizd mindenképp.
Be kell érnünk ennyivel,
Hisz továbbvisz az út.
CSAK EGY PERC VOLT
(Moments in the Woods)
PÉKNÉ
Létezik, hogy ez mind igaz volt?
Jött egy herceg és csókolt?
És csókolt?
És én engedtem… sőt!
Vajon ez hiba volt?
Jön-e még? Máris rám unt?
Szeret – nem szeret!
Tiszta őrület!
Állj le! Nem illő!
Egy feleség… még ilyet!
Ez csak az erdő,
Vagy valami bűvölet.
Van egy cél, van egy út,
Van egy férj, van egy gyermek,
„némi” tennivaló.
Van amit szabad, van amit nem.
Gyorsan szálljunk le a földre,
Hahó!
És ha mégsem kell?
Talán megtarthatok mindent.
Van egy kisgyermek,
Sütni ott van egy pék,
Másra meg
Ott egy herceg…
Remek! Hát ez szép!
Tiszta sor, menni kell.
Várnak rám,
Meg kell találni a fiút, és kész!
Én meg ő? Mi történt?
Pláne itt! Nem is értem,
Ez a hely megigéz!
Csak egy perc volt,
Röpke pillanatnyi mámor.
Ebből áll az élet:
Szív vagy ész
Keserű vagy méz
Mindig „vagy-vagy” van
Soha nincsen „és”
Csak az erdőben…
Ott is pár perc az egész.
Milyen szép lenne az élet,
Ha csupa pillanatból állna.
Bár úgy nehéz lenne élned,
Sose tudnád, mi az ábra.
Előbb ez, aztán az,
Jön egy perc, jön egy herceg…
Ez egy delejes hely.
Alig volt ez a perc tied még,
El is veszted.
Beleszédül a fej.
Szépen engedd el,
Emlékezz a percre jó szívvel.
És a „vagy”-hoz mikor visszatérsz,
Tudd, hogy volt egy „és”
Bár a „vagy” lesz csak,
Azzal jól elvagy.
Mindent értek már.
Szívem indulásra kész.
A TE HIBÁD
(Your Fault)
JANKÓ
Nem az én bűnöm!
Meg is mondom, mért:
Azt a varázsbabot
Te adtad a tehénkémért!
És a bab nélkül sose jött volna le
Egy óriás ide,
Kezdjük ezzel!
PÉK
Hogy is van ez?
Bűvös bab, amit felmarkol,
Meg egy tehén,
Ami olyan vén, hogy elpatkol…
Melyik ér többet?
Ki is füllentett?
Ja, és ellopni az aranyakat
Mért kellett?
PIROSKA
Vagyis ő volt!
JANKÓ
Nem!
PÉK
Bizony ő volt!
JANKÓ
Nem!
PIROSKA
Te hibád!
JANKÓ
Nem! Nem!
PÉK
Hát de!
JANKÓ
Azért loptam, hogy
A tehenemet vásároljam vissza
Tőled!
PIROSKA
Akkor ő volt!
JANKÓ
Nem!?
PÉK
Jó, de először is
Ő sújtott minket átokkal,
Haj, köpeny, tehén
Nem is tudom, hány óhaj…
BANYA
De az ő apja, aki elkezdte.
Ez az ő műve, kezdjük ezzel!
PIROSKA
Ó. Akkor ő volt.
BANYA
Stimmt.
HAMUPIPŐKE
Akkor ő volt…
JANKÓ
Állj!
PÉK
Ez az ő bűne!
HAMUPIPŐKE
Ámbár…
JANKÓ
Ugye, kivágtam a babszárat,
Mikor megszöktem?
De ha nem tört új bab a felhőkbe,
Akkor a második órjás hogy jött le?
Ez a kérdés eleve!
HAMUPIPŐKE
Ó.
PIROSKA
Hogy?
PÉK
Hmm…
JANKÓ
A babszem, a hatodik!
PÉK
A hatodik?
HAMUPIPŐKE
A hatodik?
JANKÓ
Nálad van a maradék!
PÉK
Azt nem én raktam el.
PIROSKA
Akkor ki v-…
PÉK
Vagyis én. Aztán a feleségem…ó…
PIROSKA
Akkor ő v-...
PÉK
Jut eszembe!
HAMUPIPŐKE
Hát ez egyre – …
PÉK
Veled cserélte a babját el!
Ugye emlékszel?
Tehát hol van az a babszem?
Neked tudnod kell!
HAMUPIPŐKE
Az az egy szem bab,
Amit eldobtam?
Vagyis… uram isten,
Erre nem is gondoltam…
PIROSKA
Akkor ő volt!
HAMUPIPŐKE
De –
JANKÓ
Igen, ő volt!
HAMUPIPŐKE
De –
JANKÓ
Ő a főbűnös, nem én!
PÉK
Mit de?!
HAMUPIPŐKE
Semmi nincs, ha te újra nem mész fel!
JANKÓ
Szegény voltam!
HAMUPIPŐKE
Na és tyúkot lopni törvényes?
JANKÓ
De csak azért, mivel anya –
PIROSKA
Akkor ő vétkes!
HAMUPIPŐKE
Ja és végül még a hárfa is kellett!
PÉK
A hárfa!
JANKÓ
Pont ő a felelős!
PIROSKA
A felelős?
JANKÓ
A felelős, mert te beszéltél rá!
PIROSKA
Én?!
JANKÓ
Igaz, ugye?
PIROSKA
Dehogy igaz!
PÉK, HAMUPIPŐKE, JANKÓ
Akkor ő volt!
PIROSKA
Nem én voltam!
HAMUPIPŐKE
Ha nem beszélted volna rá –
PÉK
Ha nem emelted volna el
A hárfát meg a többit…
Kezdjük ezzel!
PIROSKA
Vagy ha nem hajítod a babot el,
Kezdjük ezzel!
Vagyis ő volt!
HAMUPIPŐKE
Vagy ha nincs paszuly eleve a kertben!
JANKÓ
Ja, ha nincs paszuly eleve a kertben!
PIROSKA, PÉK
Hogyha nem lett volna bab,
Az egész nincsen!
HAMUPIPŐKE
Ha nincs a bab, az egész nincsen!
JANKÓ
Ez nincsen!
HAMUPIPŐKE, JANKÓ, PIROSKA, PÉK
Te vagy a hibás!
Csakis miattad van minden!
EZ AZ ÉJ A VÉGSŐ
(Last Midnight)
BANYA
Ez az éj a végső.
Nincs több óhaj.
Ez az éj a végső.
Mi lesz velünk? Ó –
Jaj!
Volt egy kis lopás,
Apró hazugság,
Csip-csup árulás.
Ugye?
Egyik ezt akar,
Másik azt akar,
Legyen meg hamar,
Nem számít, hogyan…
De most már az egész tárgytalan.
Ez az éj a végső.
Rémes hírek:
Cselekedni rég késő,
Hamarosan mind – nyekk!
Értsük pontosan!
Egy esély még van:
Kiadjuk a fiút neki…
HAMUPIPŐKE
Nem!
BANYA
Nem?
Persze, legyen egy,
Ki mindenért felel!
Ki is lenne más?
Leszek én a hibás, ha kell.
Kit érdekel?
Hasznos csere!
Csodás, ugye?
A fiút ide!
PIROSKA
Nem!
BANYA
Nem...
(a babához) Tiszta vagy…
Még…
De szépen felnősz köztük majd.
Legyél más, mint ők,
Fuss el velem
Messzire,
Kettesben!
PÉK
Ne tegye!
BANYA
Nincs remény.
Nincsen jó és rossz oldal,
Csak én.
Ez itt mind hazug tolvaj,
Mint apád.
Te is az leszel majd…
Szép kis család!
Már csak pár percig tart…
Ez az éj a végső.
Búcsúnk fájó.
Pokol tüze és kénkő,
Keserédes zárszó…
Kéne egy kis bab?
Tessék, itt a bab!
Gazdagságra vágytok? Hát jó!
Ültessétek el!
Öntözni se kell.
Dübörög a föld.
Mindjárt felüvölt,
Ezer óriás
Készül odafönt!
Itt a zord éjfél.
Az ég ránk rogy.
Ízlelgesd a szót, éjfél,
Mert ez a végső átok:
Itt hagylak titeket,
Ezt az egész gané’hegyet.
Saját szennyetek,
Oldjátok meg, ahogy lehet,
De már nélkülem.
Várnak odalenn.
Kitaszítva jobb lesz nekem.
Legyek rémséges vénség,
Már úgyis pont éjfélre jár!
A végzet vár!
Minden percért kár.
Anyám! Jövök már!
ELÉG
(No More)
PÉK
Legyen vége.
Túl sok volt.
Egyszer elfáradsz belé.
Már… elég.
TITOKZATOS EMBER
Bár feladjuk és kiszállunk,
De maradunk még.
PÉK
Mi?
TITOKZATOS EMBER
Ők is feladják, de hurcolják
A haragot még.
PÉK
Folyton rejtvény.
Feladvány.
Folyton átkok,
Egymás után.
Vész, mit apáink
Hagytak ránk.
Sok lesz már.
Túl sok érzés.
Túl sok veszteség.
Már elég.
TITOKZATOS EMBER
Menekülj el – hát persze.
Sok már a bosszúság.
De te csak – huss,
Jó messzire fuss,
Hol nincsenek terhek.
Szaladjunk el – de merre?
Ha nincs meg a terved rá,
Ha mindegy, hogy dél
Vagy észak a cél,
Csak bolyongasz éveken át.
Még több talány.
Más fajták.
Hol a mi helyünk?
Hol várnak, hova megyünk?
Menekülj el, csak rajta!
Messzire fuss, ne várj!
Nincs olyan hely,
Hol békére lelj,
Mert valami mindig fáj.
Ez az, amit hurcolsz benn,
S főképp… amit elhagytál.
Bár feladjuk és kiszállunk,
De maradunk még.
PÉK
Mi is feladjuk, de hurcoljuk
A haragunk még.
KETTEN
Mint apák s fiúk.
PÉK
Túl sok óriást küld az ég.
Mért kell velük küzdenem?
Mért jön csapás szüntelen?
Csendben gyűrjem kis életem,
Ennyit szeretnék! Túl sok búcsú.
Túl sok átok.
Túl sok farkas és hazugság,
Remény, mit már sose látok.
És ez nem is a vége,
Hány szörnyűség jön még?
Mennyi gyermek…
Mennyi óriás…
Elég.
NEM VAGY EGYEDÜL
(No One is Alone)
HAMUPIPŐKE
Útmutatást várnál.
Nincsen más, csak én.
Itt maradtál árván
Az erdő közepén.
Nem vagy egyedül mégsem.
Nem vagy egyedül.
Cserben hagynak néha,
Az erdő már ilyen…
Vad leszel vagy préda,
Csak te döntöd el.
Választanod kell.
De nem vagy egyedül.
PIROSKA
Ó, bár…
HAMUPIPŐKE
Tudom…
HAMUPIPŐKE
Kérdés, mint a tenger.
PÉK
Jók és rosszak…
HAMUPIPŐKE
Választ hol találsz?
PÉK
Sokszor nem könnyű.
HAMUPIPŐKE
Eltéved az ember.
PÉK
Harcol, borzad.
HAMUPIPŐKE
Nincs útmutatás.
PÉK
Te döntesz,
De nem vagy egyedül.
HAMUPIPŐKE
Nem vagy egyedül,
Hisz senki nincsen egyedül.
PÉK
Nincsen egyedül itt senki.
HAMUPIPŐKE
Senki…
PÉK, HAMUPIPŐKE
Bármi, amit mozdítsz,
Akármire vágysz,
Nyomot hagy és pusztít,
Vigyázz!
PÉK
Nem vagy egyedül,
Látod,
Nem vagy egyedül.
PÉK, HAMUPIPŐKE
Minden ember vét
PÉK
Apák…
HAMUPIPŐKE
Anyák…
PÉK, HAMUPIPŐKE
Hibázunk mi mind.
Akárki is óv,
Akárki is véd
HAMUPIPŐKE
Akárki is int –
PÉK
Bárki óva int –
HAMUPIPŐKE
Hibázunk mi mind –
PÉK, HAMUPIPŐKE
Elkövetjük újra és megint.
Jóból gonosz lesz,
Rosszból néha jó.
Mindig te döntesz,
Ki a rossz, ki jó.
HAMUPIPŐKE
Egy a lényeg
PÉK
Egy a lényeg
PÉK, HAMUPIPŐKE
Van, ki harcol érted.
JANKÓ, PIROSKA
Értünk!
PÉK, HAMUPIPŐKE
Értünk.
Van, ki ellened…
Küzdj meg velük, értünk.
JANKÓ, PIROSKA
Értünk
PÉK, HAMUPIPŐKE
Értünk
PÉK, HAMUPIPŐKE, JANKÓ, PIROSKA
Ám azt ne feledd,
Más sincs egyedül.
Nincs senki egyedül.
HAMUPIPŐKE
Maradt még egy kis fény
PÉK
Kihunyni ne hagyd
PÉK, HAMUPIPŐKE
Meglátod, a végén
Minden jó lesz majd.
Van, ki harcol érted –
MÁSODIK FELVONÁS - FINÁLÉ (GYERMEKED FIGYEL)
(Act Two Finale Children Will Listen)
PÉK
Talán nem kellett volna, hogy gyerekem legyen.
PÉKNÉ
Jaj, dehogynem kellett, hogy gyereked legyen.
PÉK
De hogy legyek apja, ha nem lehet mellettem többé az édesanyja?
PÉKNÉ
Csak ringasd el.
PÉK
Mondd, hogyan kell?
PÉKNÉ
Hogyan? Meséld el neki a történetünket. Légy apja és anyja. Hidd el, belejössz.
PÉK
Egyedül…
PÉKNÉ
Néha elhagy téged
Az is, aki félt.
Mégsem hagy el végleg,
Ez adjon reményt.
Nem vagy egyedül.
Nincs senki egyedül.
Emeld fel a fényre.
Hosszú volt az éj.
Ne törj össze mégse.
Kezdd el és mesélj.
PÉK
Csssss. Egyszer volt, hol nem volt…
BANYA
Vigyázz, hogy mit mesélsz,
Gyermeked figyel!
Vigyázz, hogy mit teszel,
Gyermeked hall és lát!
Nem hallgat rád talán,
De gyermeked figyel.
Várja, hogy megmutasd
A helyes irányt,
Hogy példája légy.
Gondolj meg kétszer is
Minden mesét…
Gyermeked figyel!
MIND
Vigyázz, hogy mit kívánsz!
Valóra válhat…
Lehet, hogy ára lesz,
Nem is kevés… vigyázz!
Légy nagyon óvatos
A varázsigékkel.
Sokszor nem látható,
Hogy mi lesz a vég,
És visszaüt rád
BANYA
Fontold meg szép meséd
Minden szavát.
Gyermeked figyel…
MIND
Lehet sűrű,
Lehet mély,
Jöhet szembe veled farkas
Vagy más csuda veszedelem,
Ám,
Fontold meg jól,
Hogy mit kell csinálj!
Gondold át jól,
Hogy mit kell tégy!
Sok a farkas még,
Meg az ádáz vad,
Akad órjás is,
Na meg átkos bab –
De csak
Vigyen az út, ha rátalálsz
S ha néha-néha visszajársz,
Helyes, ha azzal kalkulálsz,
Hogy jó sötét az erdő.
Vigyen az út a sűrűn át,
Ne mondd soha, hogy nincs tovább,
Legyen a múlt az iskolád,
Vigyen az út, de nézz előre!
Vigyen az út, ne kóborolj,
Ne lopj, ne hagyd, hogy fűzzön a farkas!
A fák közt sír a metsző szél,
De sok szív együtt már nem fél.
Bár nincs esély sok,
Egy kis parázs él.
Csak tudd, hogy hol hibáztál,
Ha újra erre járnál.
Majd elvonul az árnyék…
PÉK
Kis fényt is mintha látnék –
MIND
Messze a cél, vagy már közel,
A küzdelemben dől csak el.
Rögös az út, de hinni kell,
Hogy járható az erdő.
Rögös az út, és folyton új,
Hisz mindig van, mit megtanulj.
Sok a veszély, de el ne bújj!
Vigyen az út a sűrű éjbe!
Vigyen az út,
Hogy megtanuld,
Hogy mindig tudd,
Hogy fújjad a leckét,
Hogy láss –
Hogy érts –
Hogy rátalálj –
Hogy higgy –
Hogy élj –
Hogy mehess a bálba is!
Vigyen az út
Befele és
Kifele is,
Hogy boldogan élj
Most és mindörökké!
HAMUPIPŐKE
Ó, bár…
Galambos Attila magyarításának talán legnagyobb érdeme, hogy nemcsak a csúfondárosan szellemes szakaszokat, de ezeket a szemérmetlenül humánus passzusokat is híven tette át nyelvünkre.