Isadora
Zene ARANY TAMÁS
Dalszöveg és szövegkönyv GALAMBOS ATTILA
MARTIN SHERMAN drámája nyomán
A PÉNZ BESZÉL
ISADORA:
Valami mindig viszi a pénzt:
A bátyám, a nővérem, annak a fiúja,
Kutyája, macskája, rokona, vagy az anyám…
Itteni iskola, berlini iskola,
Beteg a növendék, megy a pénz orvosra
Alul a számlán mindig iszonyú szám…
Na meg a szeretők!
Hogyha valami nyeli a pénzt, hát azok aztán…!
És vannak elvek az életben
A pezsgő is ilyen nekem.
Ki iszik vizet? Az állatok!
TRIÓ:
A pénz beszél, azt mondja: viszlát!
És máris odébb áll
Csak épp benéz nagy néha hozzád,
És híre hamva sincs már
A pénz lelép, de sírni utána
Sok észre sosem vall
A pénz nem boldogít, ugye tudjuk
Már ha ez megvigasztal…
ISADORA:
És elpárologtak az iskolák, a szeretők, az ihlet, minden. Ah! De hirtelen a haladó világ kinyújtotta felém a kezét. Meghívást kaptam a szovjet kormánytól. Akár rögtön elkezdhetem a munkát kis orosz tanítványaimmal. Agyő, Európa! Irány Moszkva!
Mesés egy álomnak tűnt az egész,
De kiderült hamar a meglepetés,
Hogy se étel, se ruha, se fűtés, se víz!
Oké, hogy a Szovjetúnió le van égve,
De arról nem volt szó,
Hogy a proletárhatalom engem is csődbe visz!
Ráadásul találkoztam az én angyalommal, az én démonommal. Ő meg az iskola így együtt, na ez végképp betette a kaput.
TRIÓ:
A pénz lelép, de sírni utána
Sok észre sosem vall
A pénz nem boldogít, ugye tudjuk
Már ha ez megvigasztal…
ISADORA:
És jött az ötlet: „tűz Amerikába dohányért!”
A pénz egy turnén csak úgy dől.
És tényleg csurrant-cseppent – bőven rám fért!
Aztán visszajöttem és a teljes összegből
Három hét alatt
Semmi nem maradt…
TRIÓ:
A pénz beszél, azt mondja: viszlát!
És máris odébb áll
Csak épp benéz nagy néha hozzád,
És híre hamva sincs már
A pénz beszól, azt mondja: kapd be!
De erre csak legyints!
A pénz nem boldogít…
ISADORA:
A nagy lószart!
Persze, hogy nem, mikor nincs!
A pénz megöl
A pénz butít
A pénz nyomorba dönt
„A többi néma csönd…”
AZÓTA NEM SÍRTAM
BELZER:
Láttam táncolni. Fiatal voltam, talán csak húsz. Az első orosz körútján, Szentpéterváron. Hallottuk, jön ez a különös teremtés Amerikából, aki mezítláb táncol, üres színpadon, és csinálja, mondták, szokatlan dolgokat. A közönség jött, hogy kinevessék. Amikor megjelent, kezdtek nagy füttykoncert. Ő állt… semmi, csak állt csendben. Szólt a zene. Chopin volt, talán. És aztán – nagyon lassan – megmozdult. De ez a mozdulat más volt, mint addig bármi. Nem tudom mi volt – talán csak sétált színpad egyik végéből a másikba - és aztán már nem láttam, mert a szemem égett – az, amikor az ember nagyon sír – de nem tudtam, miért sírok –
Azt hittem, gyerekeket látok,
De nem volt senki ott,
Az anyám arcát láttam, ahogy haldokolt
Szavakat is hallottam, a rabbi szavait,
És láttam valakit,
Ahogy kitépi a karomból a gyermekeimet,
És láttam azt a cilinderes idegent,
Aki szájon csókolt Kijevbe menet
A vonaton,
De közben ő a színpadon ott fönt
Csak sétált fel-alá,
Semmi különös,
De alattam megnyílt a föld
És akkor Isadora megállt. És akik elején kifütyültek, kezdtek éljenzés.
Minden ember felállt,
És kórusban ordították:
Bravó! Bravó!
Én meg csak sírtam.
Sok-sok dolog történt azóta énvelem
De ezek után nem sírtam már sohasem
Tizennyolc év alatt még egy könnycsepp sem esett
Erről nem tehetek
De néha mikor elaludni sehogy sem tudok
Vagy éppen ha egy rémálomból riadok
Eszembe jut Isadora, s arra gondolok
Ahogy ő a színpad közepén
Csak sétál fel-alá
Semmi különös,
De azóta nem sírtam én.
KICSI KÉZ
ISADORA:
A háttérben Amon temploma. Jaj, Patrick. Nézzétek ezeket az arany fürtöket. Hát nem gyönyörű? Olyan, mint egy kis angyal.
Kicsi kéz
Kicsi kézen a sok kicsi ujj
Engem várt valahol
Idebújik, átkarol
Kicsi szív
Hallom, ahogy halkan ver
Ugyanúgy, ahogyan itt benn
Az én szívem
Kicsi száj
Alakítja a kis szavakat
Bennük ébred a fény
Minden szó egy új csoda
Űzött lelkem hazatér
Köszönöm, hogy él,
Hogy kaptam őt
Hogy átölel
Kicsi kéz, két kicsi kéz
NINCSEN SEMMI BAJ
ISADORA:
A kisbabáim odavesznek, romokba hull az életem – de nem szabad kimutatnom az érzéseimet! Oh-lala. Hát akkor legyünk boldogok.
Nincsen semmi baj
Jobb lesz így nekem
Fátylat rá, ez a legjobb zárszó
Minden rendben van
Volt két gyermekem
Nem beszélhetek róluk – bravó!
Hát jó
Így élek bolygó árnyékként
Félig köztük
Színlelj hát és csalj
Ezt várják el mind
Lelkizni olyan kínos, n’est-ce pas?
Nincsen semmi baj
Rég volt! Mit számít?
Hagyjuk már, senki nem kíváncsi rá
Ez pusztán csip-csup apróság
Lépjünk rajta át
Sétáljak a tengerbe?
Az sokkal szebb halál
Mindig van egy hely,
Ahol a hold a vízre száll
A hullámokon táncolnánk,
A sápadt hold meg én
De Párizsban nincs tenger
Csak a folyó… de az nem kell…
Nincsen semmi baj
Jobb lesz így nekem
Minden tökéletes
Minden rendben
Nincsen semmi baj
Nem lesz fellépés
Úgysem kellek se Bécsben, se máshol
Nem lesz hattyúdal
Viszlát szerződés
A nagy Duncan soha többé nem táncol
Azt hittem visszaadom egyszer még
A világ rég elvesztett szépségét
Remény nélkül
Nem megy
Így jártam, bizony
Az összes álmom, mindenem
Elszállt mint egy sóhaj
Összetört a szívem
De amúgy nincsen semmi baj
LÁTTAM TÁNCOLNI
MARY:
A hellén kor gyermeke volt. A tánc papnője. A mozdulatai...
Hogy mondjam el?
Nincs erre szó
Ez nem tánc, ez más
Ehhez nincs fogható
Hogyha táncolni látom,
Megnyílik az ég
Az istenek leszállnak közénk
És az antik világ
Életre kél
Boldog kor, maga a tökély
Dermedten állsz
És önmagadba látsz
Úgy mint még soha azelőtt
Míg látod táncolni őt
Felragyog a fény
Mennyei fény
Még alig mozdult
És bizsereg a lélek
Keresed a szót és csak nézed
Mégis megfejthetetlen
Utánozhatatlan
Megfoghatatlan
És elmondhatatlan
Ez a világ olyan száraz,
Olyan monoton…
Semmi levegő,
Semmi tűz, csak unalom.
Már belesüllyedünk a sárba,
Mikor felbukkan ő!
Egyszer csak lám,
Ott áll meztelen lélekkel,
Meztelen testtel,
Hogy megváltson minket
A szürkeségtől…
Felragyog a fény
Mennyei fény
Még alig mozdult
És bizsereg a lélek
Keresed a szót és csak nézed
Mégis megfejthetetlen
Utánozhatatlan
Megfoghatatlan
És elmondhatatlan
Nézd:
Két könnyű láb
Szökken, szalad
Két kar, mi egyszer csak
Dalra fakad
Halkan homlokon érint
Egy hótiszta szárny
Az istenek leszállnak hozzám
Mert már én táncolok
Nem más, csak én
Énbennem születik a fény
Világosan
Most látom önmagam
Úgy, mint még soha azelőtt
Mert láttam táncolni őt!
ÉN VOLTAM AZ ELSŐ
ISADORA:
Gyűlölj. Jobb, ha gyűlölsz. Vagy kiröhögsz. Vagy le se szarsz. De ne szeress. Így inkább ne szeress. Ez nem én vagyok. Így fognak rám emlékezni?
Én voltam az első.
Nem volt senki más…
Megszültem egy álmot,
Egy látomást.
Én voltam bátor
Sarkig tárni magam
Az életem…
Mi haszna van?
Hát minek voltam első,
Ha ez marad csupán?
Ha ennyit ért belőlem,
Ki utánam jön…
Az, hogy szeretsz, kevés.
Ez hidegen hagy.
Így csak szánalmas
Másolat vagy.
Isadora, az csak egy van.
Megtettem egy új évszázad első lépését.
Ezt nem veheti tőlem senki el!
A fél világ ma rám – csak rám figyel!
Végre lássák meg…
Lásd a lényeget:
Hogy táncolhat bárki!
Ne törődj, hogy más mit mond!
Légy önmagad!
Szállni fogsz!
Repülni fogsz!
Táncolj!
Ami kell, az benned van!
Hallgasd a lelked,
Légy szabálytalan!
Ha engem majmolsz,
Már nincs abban tánc!
Az nem én vagyok!
Én voltam az első.
Jön még száz és száz…
Lelkemből fakad néhány,
Más majd meggyaláz.
Addig még gyere és hallgass rám,
Gyúljon fel benned a fény!
Álmodj mást…
Mást, mint én!
... létezik olyan musical, ami nem a felszínt kapargatja, hanem az alatta lévő rétegeket is... tartalmas, drámai produkciót akár zenés-populáris formában is lehet tálalni.