C’est la vie

ÖNÖKÉ KÉT COQUETTES

KETTEN:
Itt ma önöké két coquettes
Két kis csupaszív sanzonett
De a munkahelyük nem a varieté
Csak egy Párizs széli kabaré 

Itt mi lehúztunk sok évet
Így a műbazsaj nagyon megy
Persze nem látszik a kín,
Mert az élet rózsaszín…  
Van itt mindenféle szám,
És mi tálcán hozzuk
A kedves vendég
Bármit kíván

Most ez megy:

FATIGUÉE:
„Két karod, ha átölel,

DOMINIQUE:
Az én karom felel…” és a többi.

KETTEN:
Két kis aranyos crepe suzettes
Dalba önti a lényeget:
Ami fáj, ami vonz
Ami klassz, ami torz
Ami snassz, ami kincs
Ami van, ami nincs…
Itt, egy füstös, kétes, koszlott-foszlott,
Párizs-széli bűntanyán

DOMINIQUE:
Je m’appelle Dominique
Allo és bon soir, monsieur
Ön ma oly magnifique,
Hogy az szinte fáj, monsieur

FATIGUÉE:
Je m’appelle Fatiguée
Semmi kedvem nincs, monsieur
Főleg így éjfél felé…
De ezt hagyjuk is, monsieur   

KETTEN:
Itt senki nem kap jenki dalt
A bendzsó rém ciki
És pardonnez moi,
Itt nem lesz chattanooga csucsúzás
Huú-hú, pas du tout!
Mert bizony ez paris! Hííí!

Feldob titeket két grisettes
Bár a főnök itt nem fizet…

FATIGUÉE:
Élni két cigi közt,

DOMINIQUE:
Hát vicces egy hecc…

KETTEN:
Míg e zugban meg nem öregedsz

De mi kacagunk azért is
Essen ki az a protézis!
Talán kér, aki lát,
Adjunk még repetát
Lehet, szól: „pofa be!
Nem jövünk ide se!”
Erre mi fütyülünk
De azért örülünk,
Hogyha műsor után
Mondják: hű, az a lány!
Meg a másik spiné,
Hát ez kész kabaré!”
Az a könny, az a joie,
Az a je ne sais quoi,
Ez Paris, par ma foi!
Két kis nő, oh la la!

Itt, egy füstös, kétes, koszlott-foszlott,
Párizs széli bűntanyán
Itt a csupaszív két coquettes
Két kis aranyos crepe suzettes
Feldob titeket…
És a többi.

BÚS DAL

DOMINIQUE:
Bús dal, mi szívet tép
Most ezt zabálja mindenhol a nép
Mert ép dal nem kell nekik
Énekelj szép dalt, és munkád elveszik
Légy modern művész, légy mélabús
Válj depissé, hogy egy kissé
Előbbre juss

FATIGUÉE:
Híg dal silány, avitt!
Hisz kétségbeesésbe nem taszít
Csak víg dalt ne zöngicsélj,
Mert holnap már a koldustól
Kell kölcsönkérj…
Lássák, hogy szenvedsz, hogy fáj neked
Különben magadat, szivem, megnézheted

Mondj komor gyászéneket
Művészet más nem lehet!
Hordj feketét
Mintha épp

KETTEN:
Ellöknéd életed

DOMINIQUE:
Ha kell, Jacques Brelt énekelj

FATIGUÉE:
Jöhet még Brecht és a Weill

KETTEN:
Megúszhatsz jó sok kanyart,
Hogyha megtanulsz pár fanyar dalt

Bús dalt és semmi mást
Hisz nem kell, hogy a saját sírod ásd…

FATIGUÉE:
Borús dalt, mi mélybe ránt

DOMINIQUE:
Minden, mi bájos, az passzé és zsenánt

FATIGUÉE:
Könnyekben ázva,

DOMINIQUE:
Vad átkok közt

KETTEN:
Lesz szerződésed, jó sok felkérésed,
Csak győzd

DOMINIQUE:
Akit a lét megvisel,
Letargiában hever

FATIGUÉE:
Lélekharang

DOMINIQUE:
Fojtott hang

KETTEN:
Lesz bitang nagy siker

FATIGUÉE:
A kritika rádharap

DOMINIQUE:
Hozsannát zeng minden lap

KETTEN:
Rajongó had sztárnak tart
Tessék, fogd a bölcsek kövét:
- így lehetsz csak övék –
Dalolj néhány sötét dalt!

BOLOND VILÁG

KETTEN:
Bolond világ, az fix, n’est’ pas?

DOMINIQUE:
Egy bajnok volt az első
Egy futballista sztár
A pályán sem volt rossz,
De hát az ágyban volt király…
A nyolcadikat lőtte,
De ott elege lett
Hiába kértem hosszabbítást,
Taccsra tett…

KETTEN:
La la la la, la la la la lu
Az egyik megy, jön majd egy új,
Mert c’est l’amour
Ez van és kész
Fütyülünk rá
Bolond világ, az fix, n’est-ce pas?

FATIGUÉE:
Pierre volt ám a férfi
Egy erős kezű pék
Ha végiggyúrt, én kész voltam
És szikrázott az ég
De büszke volt, hogy nála
A kifli mindig friss
„túl vén vagy”, mondta,
S lapátra tett engem is…

KETTEN:
La la la la, la la la la lu
Az egyik megy, jön majd egy új,
Mert c’est l’amour
Ez van és kész
Fütyülünk rá
Bolond világ, az fix, n’est-ce pas?
La la la la la

DOMINIQUE:
Olyan hallgatag volt Marcel
Néha egy kukkot se szólt
De megkedveltem mégis,
Mivel szőrmegyára volt
Hát minden héten kértem
Új bundát, brillkövet
Így ment, míg végül
Kitették a szűrömet…

KETTEN:
La la la la, la la la la lu
Az egyik megy, jön majd egy új,
Mert c’est l’amour
Ez van és kész
Fütyülünk rá
Bolond világ, az fix, n’est-ce pas?

FATIGUÉE:
Én féltem, hogy egy fogász,
Az húz és tép és csíp,
De elmúlt, mikor megfúrt
Egy kis fogorvos: Philippe
Csak ő volt minden vágyam
És minden örömöm
De kiderült, hogy
Rajtam kívül mást is töm…

KETTEN:
La la la la, la la la la lu
Az egyik megy, jön majd egy új,
Mert c’est l’amour
Ez van és kész
Fütyülünk rá
Bolond világ, az fix, n’est-ce pas?
…la la la la la

KETTEN:
A férfi nyögdel rajtad,
S ha megvolt, elszelel
A vadlibák se húznak
Ilyen villámgyorsan el
Azt elvárnánk egy nőtől,
Hogy a hibákból tanul
Hát mért sétálunk be
A csőbe szótlanul?
La la la la, la la la la lu
Az egyik megy, jön majd egy új,
Mert c’est l’amour
Ez van és kész
Fütyülünk rá
Bolond világ, az fix
Micsoda tébolyda
Micsoda őrültség, n’est’ pas?
La la la la, la la la la lu
La la la la la la la la la la,
N’est-ce pas?

MONDD: „JE T’AIME”

Mondd: „je t’aime”,
Mon cher monsieur
Azt mondd nekem:
„Te drágakő!”
Becézgetés,
Az még kevés
Hát mondd: „je t’aime”
S vár ránk a boldogság!
Két hét legalább…

Más itt már ágyba vágyik és joggal
Megkapsz tőlem mindent bőven,
De légy költőibb egy fokkal…
És mondd, nem élhetsz nélkülem,
Mondd, hogy szeretsz,
Mondd: „je t’aime”

Hát várom szavadat
Nincs más feladat
Tengert sírni, verset írni, azt nem kell
Most kell élned
Ó, hogy téved, ki játszik csak
Hideg fejjel
Hát járjon át a szerelem
Mondd, hogy imádsz!
Mondd, hogy kívánsz!
Mondd, hogy szeretsz!
Mondd: „je t’aime”!

A HARMONIKÁS

Szörnyű lárma, megint áll a bál,
Mit a fölöttem lakó csinál
Az még nem baj, hogy harmonikás…
De hát könyörgök! Vérdilettáns!

Minden este, úgy fél nyolc körül
Ez az édes kis Jacques nekiül
Neki nincs, aki csókokat oszt
Ezért ölébe vesz egy dobozt…

S csak nyúzza, „la la la la la la”
Ezt nyekergi  folyton „la la ,la”,
Mint egy besózott verkli
Tán a napfényes nyár
S a sok kis madár felvidít? Ne hidd!
Mert a „la la la la la” belédhasít

Én csak tűrtem a tűrhetetlent
Olyan békésen, akár egy szent
De a zsibongás agyamra ment
Végül vettem egy szép revolvert

Este hallom, hogy kattan a zár
„Picim, remélem, imádkoztál”
Megy hangszerhez,kiáltok: „állj!”
Együtt nyúlunk fegyverünk után

Húzni kezdi, hogy „la la la la l la”
Hát kinyírom
Míg ő csak „la la la la la la la” –
Párszor elsült a coltom
Úgy eldőlt, mint egy zsák
Vissza nem tapsolták ezt a jó fiút
Aznap szegény kis Jacques és a
Lalalalája kimúlt

Míg a tárgyalást vártam ott bent,
Néha hallgattam egy kis chopint
Hideg cellámban ő volt csak társ
De legalább nem egy harmonikás 

Végre kérdi a bíró: „Miért?
Mit tud felhozni mentségeként?”
„Tisztelt bíróság, bűnös vagyok.
Mégis, higgyék el, nyomós az ok!”

Addig nyúzta, hogy „la la la l la”
Míg dühbe jöttem
Ő csak „la la la la la la la”  -
Kérem, én meg csak lőttem
Ennyi elég is már
Mert a bíró feláll, rám néz, szól:
„vádlott, elengedem,
Ez jogos önvédelem, tiszta sor!”

És most „la la la la la la la” minden gondom oly parány
És most „la la la la”  - egyből egy felmentés, nem rossz arány
Talán kurta a vég,
Ahhoz éppen elég, ma chérie, hogy lásd:
Simán megúszhatod,
Hogyha kinyírsz egy harmonikást!

MIÉRT „AU REVOIR”?

DOMINIQUE:
Miért mondod „au revoir”?
Mikor a szív azt súgja: „adieu”
Nos drágám, így bánni egy nővel
Igazán nem illendő…
Tegnap fájt minden el nem csókolt csók
„Quel dommage!”
De most már csupán ennyit mondok:
„Bon voyage!”
Miért „au revoir”?
Mikor a szív azt súgja: „adieu”  

FATIGUÉE:
Ne mondd azt, viszlát,
Ha arra gondolsz, isten áldjon
Nos, drágám, bátran ki vele!
Elhiszed-e, hogy már nem bánt?
Úgy gyűlölöm, ki fényezi,
Hogy elhúz innét
Hát ne köntörfalazz,
Lökjed az őszintét!
És ne mondd azt, viszlát,
Ha arra gondolsz, isten áldjon

KETTEN:
A jegyed egyirányú, nem is nézel felém
Hát ne búcsúzz el azzal, hogy
„Auf wiedersehen”
Nem kell „au revoir”,
Hogyha a szív azt súgja: „adieu” 

Voltak annyian, és régen naivan
Bedőltem nekik én unos-untalan
Ne gondold, aranyom,
Hogy még mindig beszopom
A mázt a színes szavakon

Miért „au revoire”?
Hogy látjuk egymást, abban ne higgy
A számtan azt mondja, hogy
Egy meg egy az kettő, mégsincs így

DOMINIQUE:
Ami pezsgő volt, már nem az,
Ha a pezsgés elszáll

FATIGUÉE:
Hát van még férfi itt, aki nem hadovál?

DOMINIQUE:
Ha vége, édesem

FATIGUÉE:
Ne kertelj itt nekem

KETTEN:
Csak mondd ki kereken a szót: „adieu”

CSÓRÓ LEGYÉL!

FATIGUÉE:
Nagyon sok lány várja a nagy kiugrást
És mind olyan csinos és fess
Azt hiszik, csak tehetség kell, semmi más
Persze! Ahhoz, hogy pofára ess…

DOMINIQUE:
A mesterük tán a híres Georges Balanchine
És a legtöbbjük szófogadó:
Nem piálnak, nincs narkó, nincs nikotin!
De ez mind oly hiábavaló…

KETTEN:
Mert a sikerhez nem kell
Se tréning, se mester
Különórára ne rohangássz!
A színpadra egy, bizony egy út vezet:
Nézz ki úgy, mint egy éhenkórász!

Mert ha be akarsz futni,
Mivel jó vagy és szép,
Egy őstehetség… semmi baj!
Csak felejtsd el gyorsan a báli ruhát!
Legyél kis csóró csaj!

DOMINIQUE:
Légy elhanyagolt

FATIGUÉE:
Orrod sose pucold

KETTEN:
És cigivel szádban szavalj!
Mert szutykosan győz
Most egy mai dizőz:
Az ágrólszakadt csaj!

FATIGUÉE:
Ahhoz, hogy sírjon minden ember,

DOMINIQUE:
Az „illedelmes lányka” nem kell!

KETTEN:
Hogy a kis szívük verjen párat,
Köhögjél, mint egy állat!

Hát ha leköröznéd
A nagy Edith Pét,
A göncödet rongyokból varrd!

DOMINIQUE:
Ha vennél egy új ruhát,
Azt hiszed bukna rád
Itt bárki?

FATIGUÉE:
Hát egy sz…

DOMINIQUE:
Nem, nem, nem, nem!

KETTEN:
Legyél kis csóró csaj, ki csúcsra tart!

DOMINIQUE:
Kérem,
Tud egy szegény lánynak
Valami kis munkát, amiből megél?

FATIGUÉE:
Nem kérünk túl sokat,
Csak egy limuzint és hozzá
Sofőrt, aki ágyba hozza a piát.

Hát
Kérlek, ez itten a lényeg:
Téged a sok ének csak kizsigerel

DOMINIQUE:
La-la-la-la-la-la-la-la

FATIGUÉE:
La-la-la-la-la-la-la-la

KETTEN:
La-la-la-la-la-la-la-la
La-la-la-la-la-la-la

FATIGUÉE:
Állj! Hagyd az énekleckét!
Döntögesd a cefrét,
Hogyha munka kell!

KETTEN:
Kell! Kell! Kell! Kell! Kell!
Munka vagy gálya vagy robot
Vagy bármi, de kell!

Hát ha vonz a siker,
Azt csak úgy éred el,
Ha minden mi rajtad van sitt!
Eszedbe ne jusson, hogy diorhoz fuss!
A sittes most a sikk…

Ha nincs rajtad rúzs,
Ha nincs rajtad hús,
És kiáll az összes bordád,
Ha nincs apukád,
És ha bűzlik a szád,
Mindenki tapad rád! 

FATIGUÉE:
Szemed alá mély árkot fess fel!

DOMINIQUE:
Arcodon elfér néhány sebhely…

KETTEN:
A csúcsra felérsz sántán
Belőled így lesz bálvány
Légy ronda mint egy sárkány!

Hát, nézd, anyukám,
A nagy Dietrich után
Még bejöhet nálad is tán:
Mutasd, hogy zörög a csontod,
És gyötör a gond,
Beléd a lélek hálni jár

Ha jobb a rossz, hát legyél rosszlány!
Esetleg tán egy kissé ocsmány
Csóró legyél,
Mert így lesz sztár egy sztár!

CSAK A VÁSZNON…

DOMINIQUE:
Aztán megáll a lány előtt

FATIGUÉE:
Gyengéden kézen fogja őt

DOMINIQUE:
A forró nyári délután

FATIGUÉE:
Zuhogni kezd… ügyet se vetnek rá…

KETTEN:
Csak mennek ők boldogan tovább,
Míg pereg a film
A vásznon dobog így két szív

DOMINIQUE:
Persze a valóság, az kicsit más

FATIGUÉE:
A végén soha nincs melletted társ

DOMINIQUE:
Nincs zenekar, mi aláfestené

KETTEN:
Mikor a srác elindul kifelé
De te csak nézd boldogan tovább,
Míg pereg a film
Mert csak a vásznon dobog így két szív

DOMINIQUE:
Hol van az életben a happy end?

FATIGUÉE:
Egy cseppnyi reménysugár hol dereg?

DOMINIQUE:
Sokszor a történet sem logikus

FATIGUÉE:
Igaz, hogy nem húz le a kritikus…

KETTEN:
Azért csak élj boldogan tovább,
Míg pereg a film
Mert csak a vásznon dobog így két szív  

KŐBÁNYA ALSÓ

Költők erről nem írtak még sokat
Hogy miért, az belátható
Hisz nincsen ott se sárkány, se hős lovag
De bűvös hely, ez nyilvánvaló

Megtalálhatod ott a szerencséd
Mert a sors oly bőkezű hozzád
Bármit megtennék, csak ott élhetnék,
Hol egy meseország vár rád

Kőbánya alsó
Ott van, hol Magyarország, Budapest,
A közepében egyenest,
Az út odáig nem is túl hosszú
Igaz, ott nem értik, hogy „excusez”,
Vagy „enchantée”, se azt, hogy „parlez vous?”
Kőbánya alsón.

És mégis szép ott!
A dolgos milliók oly boldogak,
És vörös zászlót bontanak,
Ha felvonulnak május elsején
Mert ott a béketábor harcra kész,
Számukra nincsen túl merész remény
Kőbánya alsón

Kőbánya alsón
Az üzemi mulatság összehoz
Sok férfit és nőt
A kölcsönösség alapján
Ott építenek ők
Sokkal fényesebb jövőt

Ó, én Kőbányám!
Tárd ki a karjaidat énfelém,
És ments meg innen, kérlek én!
Úgy fáj nekem e bús nyomortelep
Hozzád húz szívem már rég
Ha tudnék, most indulnék!
Mert, én Kőbányám, nincs nálad szebb

És ott van kultúrház, és úttörővasút, és pacalpörkölt, és a Halászbástya alatt hömpölygő szőke Tisza!

Kőbánya alsó!
Ott mindenkinek szent
A dicsőséges ötéves terv.
És igaz, hogy csak egy párt van,
De az ilyen erős párt!
Ebből kettő már megárt…

Kőbánya alsó!
Tárd ki a karjaidat énfelém,
És ments meg innen, kérlek én!
Hisz hozzád röpít már a képzelet
Béke és biztonság vár rám
Egy munkásőr vállán
Csak ketten, s egy albérlet…
Mert Kőbánya az álmom lett
Én Kőbányám, nincs nálad szebb
Kőbánya…

TOUJOURS, DE ÉPP MA NEM

Nekem bárhol jó
Lehet léghajó
Lehet zsúfolt park
Vagy a Déli-sark
Vagy egy étterem
De ma, drágám, nem fogok…
Tudod, még a jóból is megárt a sok!

Mindig, de épp ma nem
Mindig, de épp ma nem
Ez a szív érted remeg,
Hisz csurig van veled,
De most inkább menj és szundíts!
Túl nagy kedvem hozzá ma nincs
Emlékszel, hányszor ment gőzerővel
L’amour a Louvres egy kis szegletén?
S az a merészen új manőver
Ott az Eiffelnél?

Hát ahol ránk jön épp…
Szél vagy balközép
Odakinn, frászban
Bent a színházban
Szeretnéd egy fán?
Tiltakoznék tán…? Mon dieu!
De dühös lennél rám,
Hogyha várnánk un peu?

Toujours, de épp ma nem
Toujours, de épp ma nem
Bizsereg már az alhas,
Ha bőg a kis szarvas
De nem kell, hogy most rázendíts!
Túl nagy kedvem hozzá ma nincs

Ó, az az éjjel Aix-en-Provence-ban,
Amikor átejtettük a csőszt!
Rájöttem, milyen difference van
Férfi és férfi közt!

Toujours, de épp ma nem
Toujours, de épp ma nem
Mon amour, érted élek,
De végem van tényleg
Hát lazíts egy kicsit, lazíts!
Fülemet most ne rágd,
Másra használd a szád…
Túl nagy kedvem hozzá ma nincs!

HOL VANNAK ŐK?

Hol a sok zsivány?
Az a nagy csapat?
Látta bárki is,
Mikor lekoptak?
Egy se hiányzik!
Kiváncsi vagyok csak,
Hol vannak ők…
Sok régi srác!

Velük ittunk át
Minden éjszakát
Sosem aludtunk
Tiszta bolondság
Folyton mulattunk
Ez volt a mennyország
Hol vannak ők…
Sok régi srác!

Ez kész talány
Őket talán meg tudta tartani
Egy másik lány
Talán egy másik nő, nem moi,
Ismert egy biztos… je n’sais quoi

Bizony így megy ez
De hát megmondtam:
Örök szerelmet
Ne várj sehonnan
De még most is az
Fúrja az oldalam,
Hol vannak ők…

Mért van az, hogy visszanézni nehéz,
Mon amour?
Így történt, vagy máshogy volt az egész,
Mon amour?
Ami néha-néha volt,
Talán mégis tréfa volt?
És a nagy lángolásból
Nem maradt semmi csak hamu és por?

Szólt a dal, s mi nyúltunk arra-erre…
Volt hová!
Ígérgettünk fűt meg fát, és persze
Szartunk rá…
Nem volt semmink , mégse fájt
Tervünk volt egy milliárd!
Hol az a boldogság már?
Semmi sem maradt, mit felmutatnál?

Hol a sok svihák?
Hogy jött hétre hét?
Hogy lett napokból
Így egy öröklét?
Akik voltaképp
Itt voltak tegnap még,
Hol vannak ők?
Sok régi srác…

Az sok őrült
Vita esténként
Fülig szerelmes
Örök ellentét
Vajon igaz volt?
Vagy csak egy álomkép?
Hol vannak ők…
Sok régi srác!
Ők már a múlt
Vége! Kifújt!
Tőlünk a szerelem mért fut el úgy?
Hiába volt fiúd vagy száz,
Emlékül semmit nem találsz!

Bárcsak múlna el
Ez a fájdalom
Aki nincs közel,
Nem is fáj nagyon
Mégis ingerel
Folyton ezt dúdolom,
Hol vannak ők…
Sok régi srác
Sok  drága srác…
Sok régi srác…
Hol vannak ők?

A KOCSMA, MI SOSEM FOG BEZÁRNI

FATIGUÉE:
Valahol egy kocsma áll

DOMINIQUE:
Mit majdnem bezártak már 

KETTEN:
Van sok zenész, kik betérnek,
Ingyen is zenélnek
Hajnalig áll ott a bál

Persze mindenki vedel,
Míg jól el nem hever
És eszét veszti – már ha volt!
És ha végül még látsz
És a lábadon állsz,
Talán megéred a másnapot
Vár egy ócska kis kocsma,
Mi sosem fog bezárni már!

FATIGUÉE:
Van esély rá, hogy kinyúlj

DOMINIQUE:
De másnap is indul egy új!

KETTEN:
Jön egy kuplé, mi pajkos,
Meg pár igen szaftos,
Mit mindenki kívülről fúj

FATIGUÉE:
És az ember csak iszik,

DOMINIQUE:
Míg jól el nem viszik
A szemed begyullad kicsit

FATIGUÉE:
Sokan csókokat lopnak,
De lehet, hogy holnap
A neved sem rémlik nekik

KETTEN:
Vár egy ócska kis kocsma,
Mi sosem fog bezárni már!

FATIGUÉE:
Trombonos fújja: umpappappa

DOMINIQUE:
Bármi jó! Nincs szabály!

KETTEN:
Hogyha tudsz, énekelj: trallala
Hogyha nem, ordibálj!
Vár egy ócska kis kocsma,
Mi sosem fog bezárni már!

FATIGUÉE:
Aki itt enni akar

DOMINIQUE:
Az csalódni fog egyhamar

KETTEN:
De a gusztusos báj,
Mit a chanteuse kínál,
Na, az túlzások nélkül: pazar

FATIGUÉE:
Van itt minden, hogy beszívj

DOMINIQUE:
Vigyázz! Rendőrt ne hívj!

FATIGUÉE:
Van más itt! Lebilincselőbb…

DOMINIQUE:
Gyere, megtalálsz bármit,
Mit kis szíved áhít!

FATIGUÉE:
Ha ő meg nem talál előbb…

KETTEN:
Vár egy ócska kis kocsma,
Mi sosem fog bezárni már!

DOMINIQUE:
Áll a füst
Vágni lehetne már
Hogyha még nem szívtál,

FATIGUÉE:
Itt egy slukk, rá is gyújthatsz akár
Ennyi kell,

KETTEN:
Ennyi jár!

Vár egy ócska kis kocsma,
Mi sosem fog bezárni már!

Gyere hát, mulass velünk!
És a gond, mint a füst tovatűnt.

FATIGUÉE:
Itt az idő úgy száll,
Észre sem veszed már,
Hogy az egész élet elrepült…

KETTEN:
Notre cher cabaret qui ne serait
Jamais pas fermé!

La la la la la la …

DOMINIQUE:
Vár egy ócska kis bár

FATIGUÉE:
Vár egy ócska kis bár 

DOMINIQUE:
Vár egy ócska kis bár

FATIGUÉE:
Vár egy ócska kis kocsma,

KETTEN:
Mit be kellett volna,
De sosem fog bezárni már!

C’EST LA VIE 

KETTEN:
C’est la vie, c’est la vie
Három egyszerű szó: c’est la vie
Fáj a lét? Hát igen…
Mondd utánam: „az élet nem ilyen!”
Hogyha már nincs remény,
Erről létezik tán másik vélemény!
Merni kell küzdeni
Tiszta szívvel!
C’est la vie!

La la la, la la la
La la la la la la la, n’est-ce pas?
Félre bú és magány!
Egy kis bátorítás kell csupán
Vártad rég… rádköszön…
És mi itt vagyunk egymásnak,
Bármi jön!
Élni kell! Játszani!
Máshogy nem megy!
C’est la vie...