A PENDRAGON-LEGENDA

PENDRAGON SZÓLÍT

 BÁTKY

kérdik, mért sodort Walesbe a szél…
a válasz nem komplikált:
egy tudós, ki a témában szaktekintély
itt kincseket talál.

a hely szelleme hív,
misztikus hang,
Pendragon szólít
és az ember csak bólint rá.

bölcsészdoktorunk útra kelt hát,
a szíve torkában vert,
számos nagy hegyen, folyón kelt át,
míg Walesbe érkezett

hogy eljön egyszer a nap
s itt állok majd,
álomnak tűnt sok évig,
most mégis megtörtént

kint köd és szürkés homály,
fakón bámul a hold rám,
de itt bent már egész más, ami vár,
más a játékszabály,
itt a múlt beszél hozzám,
és én tisztán értem minden szavát.

már csak egy lépés kell hozzá,
és a kutatás nagy diadalt ígér.
már csak egy perc, egy karnyújtás,
érzem, remegek, mert közelít a cél.
Pendragon titkáról mesél.
már csak egy lépés kell hozzá,
és a kutatás nagy diadalt ígér.
már csak egy perc, egy karnyújtás,
érzem, remegek, mert közelít a cél.
életre kél a várkastély.

RÁM TÖR A DÉMON

LORD OWEN
egy név, mi sír,
egy név, mi fáj…
ő volt egykor megkínzóm.
félek, újra rám talál,
rám ront forrón és mohón.
sose szabadulok tőle,
érzem

újra csak rám tör a démon
s én itt állok védtelen
a szívem ég, lelkemen vérnyom
és mint régen,
a fájdalom végtelen.

egy név, mi újra
megroppant,
föltámad a héjanász
a józan ész
megint cserben hagy
egy orkán újból megtépáz
sose szabadulok tőle,
érzem

újra csak rám tör a démon
s én itt állok védtelen
a szívem ég, lelkemen vérnyom
és mint régen,
a fájdalom végtelen.

hol a nagy tudomány?
hol a bölcs hidegvér,
ha az életem újból hadszíntér?

íme hát, rám tör a démon
napként perzsel,
gyilkos tűz.
a szívem ég, lelkemen vérnyom
és mint régen,
démonom űz,
démonom űz…

MI LEGYEN? 

EILEEN
már bánom, hogy hallgattam rád

MORVIN
hagyjuk a retorikát!
az annyira mégse bánt
majd, ha pezsgővel lesz teli a kád,
és túlcsordul,
pont ugyanúgy,
mint a bankszámlád!

EILEEN
miért is bíztalak meg?

MORVIN
hogy azt a hófehér két kis kezed
össze ne piszkítsad. egy…
kettő: mert ez nekem fél kézzel megy.

EILEEN
azt én is látom. ja, nem…

MORVIN
ezt hogy érted?

EILEEN
tök mindegy.

MORVIN
ha most számonkéred,
hogy a kedves férjed
mért nem öltem meg gyorsabban…

EILEEN
az hagyján, de minden nap
egyre jobban van!

MORVIN
előfordul,
hogy egy kicsit javul,
mielőtt végképp kimúl.

EILEEN
vagy nem.

MORVIN
akkor mi legyen?

EILEEN
én kérdem! mi legyen?

MORVIN
egy darabig figyelem még.
vagy mondd meg,
hogy mi legyen!

EILEEN
abszolút hidegen hagy,
ezt neked kell elvinned.

MORVIN
szép!
mondhatom, szép!

EILEEN
már bánom, hogy hagytam magam.

MORVIN
persze, kend csak rám rutinosan!

EILEEN
ez az egészen gátlástalan
és kegyetlen terv talán éntőlem van?

MORVIN
de kinek lesz hasznára majd?

EILEEN
majd! hát ez az! még meg sem halt!

MORVIN
akkor mi legyen?
döntsd el, hogy mi legyen!

EILEEN
ha nem tartasz ki velem,
szólj!
majd megoldom egyedül.

MORVIN
kétlem, hogy sikerül.

EILEEN
miattad lesz ez így
végül öngól.

KETTEN
egy rohadt nagy, látványos,
szánalmas, botrányos… -

INAS
Lord Owen Pendragon.

EILEEN/MORVIN
Hol????

MI LEGYEN? – TERCETT

EILEEN
szent ég! hova lett?

EILEEN,MORVIN
nincs ott bent? hova lett?
hisz négy napja nem evett már
nincs is már eleve
jártányi ereje!
az ablakon vasrács,
az ajtón is zár.

LORD OWEN
látom már, nincs határ,
minden szó egy új hazugság

MORVIN
ahelyett, hogy itt minket gyanúsít,
kérjen elnézést Eileentől,
aztán induljon kifelé.
azt mondtam, kifelé!
nézzen rá, megrémült
és falfehér!

EILEEN
kérlek, lásd be,
épp a legrosszabbkor jöttél
légy józan!
ez most mindkettőnkre ráfér.

LORD OWEN
itt az aljasság égig ér.
Eileen, vészterhes útra léptél!

MORVIN
abszurd a fordulat,
amit a történet vett

EILEEN
semmilyen hanyagság nem történt,
nemhogy gaztett

LORD OWEN
részemről óvatlan lenne még
bármilyen tett
addig, míg nem tudjuk…

HÁRMAN
hova lett!

 

BERLIN-BUDAPEST

LENE
életem során
sok városban jártam,
és megérkezvén
minden új helyen
jött egy kényszer nálam,
hogy meghódítsam én

pipogya Párizs kipipálva.
a rohamot Amszterdam se állta.
add fel, ha Lene körbezár!
bármilyen maszkulin is Madrid,
rákötök bármikor egy masnit.
vagy várjunk, hisz rég rá van kötve már!

és földre gyűrve Róma,
pont úgy, mint Barcelona
vagy Bécs… ganz egál
de herr Budapest, ugyebár…
hát az még áll

a sort folytatta Belgrád,
azóta reszket, hogyha meglát.
ha tudnád, hogy Stuttgart
hogyan zihált…
keresztbe nyeltem én le Szófiát,
így nyertem pár kalóriát
aber Budapest még áll!

BÁTKY
közös a szenvedélyem önnel,
így vagyok én is, csak a könyvvel
minden város könyvtárát ismerem
Sevilla, Helsinki vagy Nürnberg
beülök, szétolvasok mindent.
ó, a British nagyterme, istenem!

meg Oxford, ó… és Boston!
hogy ott mik voltak a polcon…
Köln és Ingolstadt

LENE
és Berlin?

BÁTKY
az pont kimaradt.
Berlin még áll.

KETTEN
úgy hódolt be München,
hogy még földre sem küldtem

LENE
nagy show volt Varsó,
mikor elszállt.

BÁTKY
kapitulált már nekem Hága is,
sőt sörszagú Prága is.
de Berlin… Berlin még áll!

LENE
kőkemény
a közlemény:
van remény!
én már úgyis túlvagyok
Brüsszel pisilőjén!
nem volt nagy szám…

KETTEN
jött sok más a sorban
Rotterdam ma hol van?
Manchester már letarolt táj.
és bizony úgy nyomtam le Lisszabont,
hogy az tiszta fiesta volt
egy van még
egy még vár

LENE
Budapest…

BÁTKY
Berlin…

KETTEN
még áll!

 

EGYSZER MINDEN MEGÁLL

LORD OWEN
egyszer minden megáll
egyszer minden kihal
minden csillag kihül
az anyagba zárt
szűk földi lét
átszellemül.

de addig nekünk,
kinek munkánk van itt,
úgy rendeltett,
a sötétben még
ne zülljön szét
az isteni rend.

szemem előtt egy cél lebeg:
elvégzem a kísérletet,
és igazságot szolgáltatok.
napfényre kerül minden bűn, titok
és árulás.
az üres gyanú kevés,
az csak hamis tudás.

biztosat kell tudnom, igen.
az akaratát végigviszem.
barátságunk szent volt s igaz.
halálára ez már nem vigasz,
jól tudom.
de az orgyilkos kígyóra
nekem kell lesújtanom!

A LEGENDA ÉL

BÁTKY
van egy elméletem,
s az elméletem helyes,
ki gyenge pontos keres,
az hiába fárad.

szilárd koncepció,
ahol van egy kulcsfigura:
a Pendragon-ház ura,
kiben új életre támad
az elmúlt néhány század,
és ez nem káprázat!

a történelem zajlik épp
a szemem előtt.
érzem, hogy húz,
ez a misztérium
magához köt.

sok hagymázos kép
és rejtélyes szó
értelmet nyer.
most igazolást kap
az elméletem,
mire az életem tettem fel.

a legenda él,
Asaph Pendragon,
ki itt van velünk!
a legenda él,
a kézirat a kulcs,
amivel megfejthetünk
egy sok száz éves talányt:
hogyan győzte le a halált
a Pendragon-ház.

a történelem
itt zajlik épp.
ma átléphető
az idő s a tér.
már világos tény:
a legenda él!

LEGYEN ÍGY

EILEEN
nincsen más esély
el kell az útból tenni őt
árt nekünk, ha él
menteni kell a menthetőt

végleg ellököm,
eleven parázs, csak éget.
nincs hozzá közöm,
elengedek minden emléket.
az nem véd meg.

legyen így,
hiszen így lesz a leghelyesebb.
itt az érdekek játsszák
a kulcsszerepet
már rég.

ami volt, az a múlt,
csak egy kevéske fény,
csak egy verstöredék,
kedves volt, de bennem nincs több
gyöngeség.

lenne rá okom,
mégsem a bosszú hajt ma már
életben hagyom,
ha lesz még egy végső szalmaszál

ám ha szembeszáll,
könyörület nem lesz bennem.
rangom, vagyonom,
nem hagyom, hogy minden
rámenjen
elvesszen

legyen így,
hiszen így lesz a leghelyesebb.
itt az érdekek játsszák
a kulcsszerepet
már rég.

ami volt, az a múlt,
csak egy kevéske fény,
csak egy verstöredék,
kedves volt, de bennem nincs több
gyöngeség.

ha csak a szerelem lenne,
semmi egyéb,
jól is néznénk ki.
a gazdagság, egy pár briliáns
pont olyan érzéki

legyen így,
hiszen így lesz a leghelyesebb.
itt az érdekek játsszák
a kulcsszerepet
már rég.

ami volt, az a múlt,
csak egy kevéske fény,
csak egy verstöredék,
kedves volt, de bennem nincs több
gyöngeség.

ÉLET ÉS HALÁL

LORD OWEN
ifjú emberként ébredt bennem kínzó vágy
súlyos volt és mégis lágy.
nem tudhattam még,
honnan szól e hívó hang.
visszhangzott, mint mély barlang.

áll egy zavart fiú,
a láz a szemében ég,
ősi tudásra szomjas,
vég nélkül olvas...

megvan hát a válasz rá,
hogy honnan jöttem én.
olyan nyilvánvaló tény,
talán el sem rejthetném.
tudom, rajtam már a jel,
velem új világ jön el.

hosszú út volt megtalálnom
létem értelmét.
fejem kába, mintha álomból ébrednék
élet és halál
mától mellém áll.

árnyék és a fény
felkent papjuk szolgálják.
célba ért a sóvár vágy.
elmém lángra gyúl,
mennyet, földet végigszánt,
mindent nyitott könyvként lát
minden előttem áll,
titkát nem őrzi már
se bölcsek köve, se szent Grál,
rejtse bár négy égtáj!

választ nyert a kérdés,
és a válasz egyszerű:
változás jön most,
ami orkán erejű.
hiszen rajtam már a jel,
velem új világ jön el.

kézen fog és titkot súg
ma minden Pendragon:
„rajtad most a sor,
hirdesd fennhangon,
elpattant a pánt!”
kérdőre vonhatok
Istent és sátánt
egyaránt!

megvan hát a válasz rá,
hogy sorsom mennyit ér.
megnyílt most a cél,
ami szentebb bárminél.
igen, rajtam már a jel,
velem új világ jön el.

sírjából ma síkra száll
az összes Pendragon.
rajtunk most a sor,
zúgják fennhangon,
élet és halál
mától mellénk áll.

ELSŐ FELVONÁS FINÁLÉ

(HOVA KELL ÁLLJ)

 

LORD OWEN
ingovány, nincsen kiút,
csak sártenger…
nem tudom már, hogy kinek
mennyit mondjak el.
mért van, hogy bárkit látsz,
mindenki színlel?
hitvány mérkőzés megy
jéghideg szívvel.

az egész ügy túl sötét
és nagyon baljóslatú.
ez egy mocsárgőzös vidék,
ahol körötted zajlik egy háború.
ki rossz itt és ki jó?
van-e játékszabály?
tudja bárki, hova kell állj?
mert én nem

BÁTKY
nem tudom, mit kell tegyek.
kit kérdezzek?

MALONEY
száz titok, még több piszok,
aljas érdekek…

BÁTKY
az tény, két oldal áll
egymással szemben

LENE
sok pénz és gyilkos harc,
öldöklő verseny

MORVIN
a világ két részre vált,
és minden vérbe borult.

LENE
amíg te csak nézel bután,
ők fölötted vívják a háborút.

BÁTKY
melyik aljas? ki jó?
vagy közöttük nincs határ?

BÁTKY, LENE
tudja bárki, hova kell állj?
mert én nem!

EILEEN
lázálom, kész agyrém…
világos, hogy
belesodródnom kár volt

MALONEY
ha szép csendben eltűnnék,
nem maradna rajtam sárfolt.

MINDENKI
mégiscsak lépnem kell!
mi lesz, hogy ha egyszer csak
ártatlan életek pusztulnak el?

a világ lángokban áll,
az egész részekre hullt.
amíg te csak nézel bután,
ők fölötted vívják a háborút.

melyik aljas? ki jó?
te hogyan választanál?
tudja bárki, hova kell állj?
mert én réges rég
nem tudom már.

EGY SINCS

 MORVIN

régen volt, otthon még…
áldott Írországunkért
sok vér elfolyt ok nélkül.
ott voltam, elfogtak,
egyből nekem rontottak:
„na, mid van mentségül?”

nem volt szép, nem volt szent,
testvér testvér ellen ment.
piszkos polgárháború…
nincs fair play, nem hős kell
küzdesz minden eszközzel.
én se voltam jófiú…

azt mondták, „tessék, bizonyítsd be,
hogy nem vagy áruló…
itt ez a mocskos ellenálló,
nyírd ki!” …és ezzel
a hosszú csövű puskát
kezembe is nyomták.
ott helyben agyonlőttem
úgy, mint egy kutyát.
azóta jól áll
nekem a gyilkosság.

egy sincs, aki képes erre,
aki az úton végigmenne.
sok nyamvadt félkegyelmű…
nem akad nálam felsőbbrendű!
istent játszanak,
de isten én vagyok!
ők mind gyávák hozzá,
jók…

van, ami mindent bekebelez,
alvilági tűz.
magasabbrendű hatalom ez,
durvább a pénznél.
az átlagember száján
csordogál a nyál
ezek nem jók többre
a fajfenntartásnál…
kevesek jussa
a kiválasztottság!

egy sincs, aki kész a bűnre,
azon a ponton átlendülne.
bújják a bibliájuk,
hazáig futnak megrémülve.
istent kergetik,
de isten én vagyok!
ők mind gyávák hozzá,
jók…

egy sincs, aki képes erre,
aki az úton végigmenne.
sok nyamvadt félkegyelmű…
az, aki gyilkol, felsőbbrendű!
istent játszanak,
de isten én volnék!
náluk nincs több kártya,
nálam a végjáték!

 

MALONEY HALÁLA

 

 MALONEY

a jó lord hullarabló!
odáig lesz a bulvársajtó.
meg kell hagyni, szép kis bűnbanda!

jól adta a hülyét, Bátky.
„szobatudós”, aki a fejéből se lát ki…
nem gyanakszik senki a hibbantra!

idead szépen minden papírt!
azt is, hé, amit az a Fludd írt.
törjön össze minden kémcsövet!

ó, hát mindenképpen.
jó és most szépen
földre, és senki nem követ!

LORD OWEN
álljon meg, Maloney, várjon!
bármennyit kap, megduplázom!

MALONEY
nem minden a pénz, mylord.
hűség is van, mylord.
na megyek, isten velük.
ma már nincs dolgom itt.

LORD OWEN
végig nekik kémkedett hát?

MALONEY
és ha igen? ez semmin se módosít.

LORD OWEN
hogy lelép innen csak úgy,
azt meg nem engedhetem.

MALONEY
sajnálom, de fütyülök rá

VISSZA AZ ÁRNYÉKOK KÖZÉ

MORVIN
vége, adja fel!
ez a játszma eldőlt.

LORD OWEN
hagyjon!

MORVIN
mért? talán rám hívja a rendőrt?

mától fogva maga is csak gyilkos,
emlékeztetném.
itt van már a markomban.
sorsáról én döntök! én!

átlép ez a kor az ön fajtáján,
csökevény a múltból,
hitvány korcs!
zuhanása ijesztő lesz,
látványos és villámgyors
már látom holtan!

veszített a bolton,
tisztelt lordom.

LORD OWEN
amit birtokolni próbál,
sosem lesz öné!

MORVIN
vissza, nyomorult,
az árnyékok közé!
a helye ott van!

LORD OWEN
mért nem adja fel?
azt hiszi, hogy győzhet?
árthat bármivel,
tőlem le is lőhet,

de tudjuk jól,
hogy minek nézi önt
egy hölgy, ki disztingvál.

MORVIN
na minek?

LORD OWEN
megmondjam?
nos, semminek!

MORVIN
fölényeskedik?
énnálam ez nem használ.

LORD OWEN
elég volt a meddő szócséplésből
felejtsen el minket, tűnjön el!
Eileen mellett köztörvényes
bűnözőnek nincsen hely!

MORVIN
itt egy kis gond van.
nem szívesen hagynám elhervadni,
még egy kicsit itt-ott öntözném…

LORD OWEN
vissza, nyomorult,
az árnyékok közé!
a helye ott van!

MORVIN
maga veszít, lord Owen! míg itt velem tölti az időt, a bizonyíték a zsebünkbe vándorol!
Eileen St. Claire Bátkynál van épp,
és teszi, mihez kiválóan ért:
két szép lábát most pakolja szét.

LORD OWEN
nem igaz! hazudik!
maga egy… hazudik!

MORVIN
ravasz kis leopárd!
nem ismer akadályt…

LORD OWEN
gátlástalan féreg!

MORVIN
ezzel pont nem sért meg

LORD OWEN
elmebeteg gengszter!

MORVIN
ön most hízeleg?

LORD OWEN
elég te kis patkány!

KETTEN
ez a küzdelem már vérre megy!
te pokolfajzat,
felkoncolhatnálak
gátlás nélkül,
a lelked rég az ördögé!
takarodj a posványodba vissza,
vár a mély,
ahonnan jöttél!
vissza az árnyékok közé!

AKARJ ENGEM

 

EILEEN
megadom neked az árat,
még ha én magam vagyok is az.
játsszuk így, ha így játszanál.
érdekes, de rendben,
bóknak vettem,
hogy méltányos árnak gondoltál.

megadom ezt a borsos árat,
csakis azért, hogy lásd,
mennyit ér egy ritka alkotás.
a felbecsülhetetlent
érezd bennem,
a páratlan mámort, borzongást.

akarj engem, a márványszobrot,
akarj bátran, ne félj.
erről most kell döntést hoznod,
túl rövid az éj.
felejtsd el, amit eddig mondtam.
van itt még másik út.
minden gátlást sutba dobtam,
azt teszel, mit vágyad súg.

lassan, lassan, egyre följebb…
betölt, elönt, elragad…
lassan, lassan, egyre könnyebb,
ne félj, hagyd magad…

akard a testem izzó vággyal,
taszíts az örvény felé!
sodródjunk egy habzó árral,
tartson örökké!

forró a testem, kéjtől szédült.
okozz gyönyört és kínt!
egyszer úgyis el kell égnünk,
hamvadjunk el így!

JÖJJ HÁT, HŰVÖS ÉJ

EILEEN
egy gondolat
legbelül, ha megfogan,
hamarosan szélviharként
tornyosul és rombol, rohan…

nincs semmi más,
nem jöhet, csak pusztulás.
nézem, s olyan érthetetlen,
hogy jutottunk eddig…
hogyan?

pokol ez.
fordulj sarkon,
jó vége már sose lesz.
ő még bennem él,
tudhatnám…
megbolondultam talán?

jéghideg csókot küld az éj
túlnőtt rajtunk ez a szenvedély
sodródunk gyenge báb gyanánt
míg egy örvény mélybe ránt

túl sok fájdalom…
az én bűnöm, tudom.
olyan tisztán indult,
s gyászos véget ér.
jöjj hát, hűvös éj.

LORD OWEN
egy gondolat,
s a lélek újra felhasad,
napvilágra öklendezve
sosem látott borzalmakat.

csak lázroham,
váratlanul átrohan.
de hiszen ez képtelenség.
hogy jutottunk eddig?
hogyan?

feladom,
szívem végül vesztesként áll,
csupaszon.
ő még bennem él,
tudhatnám…
megbolondultam talán?

jéghideg csókot küld az éj
túlnőtt rajtunk ez a szenvedély
sodródunk gyenge báb gyanánt
míg egy örvény mélybe ránt

túl sok fájdalom…
az én bűnöm, tudom.
olyan tisztán indult,
s gyászos véget ér.
jöjj hát, hűvös éj.

EILEEN
bármilyen keserű a búcsú,
bármilyen közel a sötét,
nem dobnám el azt, ami történt.

LORD OWEN
búcsú vár ismét…
kár, hogy a történetünk
így ér véget: szomorú torzóként.

KETTEN
lehetett volna szép

túl sok fájdalom…
az én bűnöm, tudom.
olyan tisztán indult,
s gyászos véget ér.
jöjj hát, hűvös éj.

MINDEN CSILLAG RÁNK ZUHAN

(APOKALIPSZIS)

 

SZOLGÁK
valami szörnyű jön,
valami vészterhes
tüzet okád a mars,
a dühe rémes lesz.
felzúg a mélység,
vulkánok robbannak szét.
süllyed a Vénusz,
fabatkát sem ér már a lét.

minden csillag ránk zuhan
egy vérfolyam
lesz hullámsírunk
nincsen már kiút
itt pusztulunk
nincs kit hívjunk
végső számvetés
nem késik a bűnhődés
végítélet!

minden elmerül,
megtestesül
minden démon.
nincsen már idő,
hogy tépelődj
bármily végszón.
a dögvész körbezár,
elborít a vér és sár
végítélet!

hasad a föld, az ég,
a pokol gyürkőzik,
kitör a föld alól,
buzog a felhőkig.
öldöklő harc jön,
száz jelzés izzik ott.
ősrégi jóslat
hirdette jöttét és lőn!

minden csillag ránk zuhan
egy vérfolyam
lesz hullámsírunk
nincsen már kiút
itt pusztulunk
nincs kit hívjunk
végső számvetés
nem késik a bűnhődés
végítélet!

minden elmerül,
megtestesül
minden démon.
nincsen már idő,
hogy tépelődj
bármily végszón.
a dögvész körbezár,
elborít a vér és sár
végítélet!

Istenem,
ütött az óra,
mi fejünkre hozza
a felfoghatatlan véget.
éjszaka borul a tájra,
mi kihalt és árva
lesz örökre.
és az ember az éji homályban is
üvöltve agonizál

minden csillag ránk zuhan
egy vérfolyam
lesz hullámsírunk
nincsen már kiút
itt pusztulunk
nincs kit hívjunk
végső számvetés
nem késik a bűnhődés
végítélet!

minden elmerül,
megtestesül
minden démon
nincsen már idő,
hogy tépelődj
bármily végszón.
a dögvész körbezár,
elborít a vér és sár
végítélet vár!